Újre...

Megjött a tavasz, újulást és ájulást hozván a természet lágy ölén, mindenki ezt a két betüt zengedezi: EU, a programozónak egyre kevésbé van kedve bent ülni árnyas irodájában (bevallom, nekem sincs valami nagy), de a munka az munka, és el kell végezni, akár tetszik, akár nem. Kint a fák már rég kibontogatták rügyeiket, a fű zöldebb, a fény ragyogóbb, és az egész természeten, nemcsak rajtunk érződik az az általános ujjászületés, ami oly jellemző tavasszal.

Újulás jelei érződnek szűk CodeX –es köreinkben is, hisz napról napra újabbnál újabb, és vakmerőbb ötletek száguldoznak keresztül agytekervényeinken, például itt van a 24 órás programozói verseny, melyre beneveztünk (a visszaszámlálás már az utolsó negyedbe ért), aztán még egy két agyament ötlet, mint például a cikkek designjának gyökeres megváltoztatása, és más apró meg kevésbé apró dolgok.

Nem tehetünk róla, a tavasz a hibás. Mindent rá kell kenni, mert újulásra nemcsak a természetnek van szüksége, hanem nekünk is embereknek, tehát néha lazítsunk egy keveset, üljünk ki a parkba, bámuljuk a csajokat, kiknek ruháján alaposan meglátszik a melegebb időjárás jótékony hatása, felejtsük el pár percre az éppen bugos adatbázis kódrészletünket, meg a nem működő threadeket, hisz fontosabb hogy tíz percre lazítsunk, magunkba szívjuk a tavaszt, az életet, a természet illatát, mindent!

Egy (nem is olyan régi) közvéleménykutatás szerint a programozók szakmája egyike a legstresszdúsabbaknak, tehát kedves programozó társaim: lazítsunk egy picit, lógassuk bele lábunkat a Duna, Tisza, vagy az éppen aktuális folyó, folyócska, patak vizébe, hűsűljünk az árnyékba, figyeljük amint a napfény árnyékot vet a fűre... egyszerüen élvezzük az életünket. Hisz csak egy van.

Deák Ferenc