Újre...
Megjött a tavasz,
újulást és ájulást hozván a természet lágy ölén, mindenki ezt a két betüt
zengedezi: EU, a programozónak egyre kevésbé van kedve bent ülni árnyas
irodájában (bevallom, nekem sincs valami nagy), de a munka az munka, és el kell
végezni, akár tetszik, akár nem. Kint a fák már rég kibontogatták rügyeiket, a
fű zöldebb, a fény ragyogóbb, és az egész természeten, nemcsak rajtunk
érződik az az általános ujjászületés, ami oly jellemző tavasszal.
Újulás jelei
érződnek szűk CodeX –es köreinkben is, hisz napról napra újabbnál
újabb, és vakmerőbb ötletek száguldoznak keresztül agytekervényeinken, például
itt van a 24 órás programozói verseny, melyre beneveztünk (a visszaszámlálás már
az utolsó negyedbe ért), aztán még egy két agyament ötlet, mint például a
cikkek designjának gyökeres megváltoztatása, és más apró meg kevésbé apró
dolgok.
Nem tehetünk
róla, a tavasz a hibás. Mindent rá kell kenni, mert újulásra nemcsak a
természetnek van szüksége, hanem nekünk is embereknek, tehát néha lazítsunk egy
keveset, üljünk ki a parkba, bámuljuk a csajokat, kiknek ruháján alaposan meglátszik
a melegebb időjárás jótékony hatása, felejtsük el pár percre az éppen
bugos adatbázis kódrészletünket, meg a nem működő threadeket, hisz
fontosabb hogy tíz percre lazítsunk, magunkba szívjuk a tavaszt, az életet, a
természet illatát, mindent!
Egy (nem is olyan
régi) közvéleménykutatás szerint a programozók szakmája egyike a legstresszdúsabbaknak,
tehát kedves programozó társaim: lazítsunk egy picit, lógassuk bele lábunkat a
Duna, Tisza, vagy az éppen aktuális folyó, folyócska, patak vizébe,
hűsűljünk az árnyékba, figyeljük amint a napfény árnyékot vet a
fűre... egyszerüen élvezzük az életünket. Hisz csak egy van.
Deák
Ferenc