„Felhasználó
barát” alkalmazások készítése |
||
Mottó: "Ha a programunk
tele van hibával és rendszeresen kiakad, legalább
ezt szépen és barátságosan tegye!” Igen régóta foglalkozom programozással, és már rengeteg, igénytelenül elkészített programot láttam, ezért úgy gondoltam, nem árt egy kicsit ezzel is foglalkozni. Itt nem a programokban található hibákról van szó, hanem a program kinézetéről, felületéről. A programnak elvileg hibátlannak kell lennie, de a kinézete sem mellékes. A felhasználó két program közül azt választja, amelyik szebben néz ki, vagy jobban használható, még akkor is, ha a szebb esetleg kevesebbet tud, vagy lassabban működik. A régi DOS-os világban is fontos volt ez, de a Windows alatt fejlesztőknek erre még inkább oda kell figyelni. Igen
fontos, hogy egy program mennyire "felhasználó barát". Talán
nézzünk meg néhány apróságot, amivel barátságosabbá tehetjük
alkalmazásainkat. A program felülete valamilyen módon legyen személyre szabható. A gyorsító billentyűket szabadon átdefiniálhassa a felhasználó, amivel könnyebbé tehetjük az áttérést a mi programunkra. Alkalmazzunk eszköztárakat, ha erre szükség és lehetőség van, mert ezek elérése gyorsabb, mint a menüké. (A legjobb, ha mindkettő van!) A
program beállításait mentsük el, töltsük vissza. Ilyen lehet a képernyő
pozíciója, az utoljára használt alkönyvtár, de még hosszan lehetne sorolni
ezeket az apróságokat. A lényeg az, hogy a felhasználó a program újraindításakor
az utoljára használt állapotot kapja vissza, hiszen valószínű, hogy az
előző munkáját kívánja folytatni. (Induláskor esetleg rá lehet
kérdezni, hogy a régit szeretné folytatni, vagy újat indítana.) Egy
szövegszerkesztőnél például igen kellemes az, ha az utoljára használt
állományt visszatöltjük, az meg már külön élvezet, ha a kurzor ott áll, ahol
a felhasználó legutóbb hagyta. A
legtöbb programban a fájlkiválasztó és mentésre szolgáló ablak okozza a
legtöbb bosszúságot. Általában olyan alkönyvtárra mutat, ahonnan biztos nem
akarunk betölteni semmit, de a legnagyobb méreg az, amikor újabb betöltéskor
nem az utoljára használt könyvtárat ajánlja fel. A kiválasztani kívánt
állomány legtöbbször a program könyvtárában van, mégsem ezt ajánlja fel a
program! Vajon miért? Talán azért, mert mi vagyunk igénytelenek? A Microsoft
ajánlása szerint az adatbekérő (dialóg) ablakokba ne kérjünk be
egyszerre 10-15 adatnál többet, de ezt az ajánlást már ő maga sem tartja
be. Lehetőség szerint csoportosítsuk adatainkat az ablakban, de a
legfontosabb, hogy a kurzor abban a mezőben álljon, amelyre legnagyobb
valószínűséggel szükség lesz. Igen bosszantó tud lenni, ha egy
adatbeírást mindig úgy kell kezdeni, hogy először a megfelelő
mezőre kell vinni a kurzort az egérrel! A
legtöbb felhasználó, aki DOS-os programokat használt, megszokta, hogy egyik
mezőről a másikra az ENTER leütésével tud átlépni. A Windowsban természetesen ez nem így van, és ez sokszor
gondot okoz a felhasználóknak az áttéréskor. (Ez különösen adatbázis
kezelő alkalmazásoknál probléma!) Ezért úgy készítsük el programjainkat,
hogy ENTER leütésével is lehessen mozogni a mezők között, ha ezt igényli
a felhasználó! A
program kinézete igen fontos szempont. Lehetőleg figyeljünk a
képernyőinkre. Az elemeket csoportosítsuk, állítsuk egy vonalba
őket, azonos elemek lehetőleg egyforma hosszúak legyenek. Ezzel
áttekinthetőbb, és barátságosabb lesz a felület, könnyebb eligazodni
rajta. A felhasználó ebből is látja, hogy igyekeztünk jó programot
készíteni, még ha ez nem is sikerül mindig. Használjunk
a nyomógombokon képeket, esetleg szövegeket, de segítő szöveget (hint)
mindenképpen, hogy tudni lehessen a gomb funkcióját. A képek, amennyire lehet,
legyenek egyrészt szabványosak, mint például a fájlnyitásnál, -mentésnél, de
azért egyediek is, és a funkcióra utalók. Nyugodtan készíthetünk képeket mi
magunk is, ha nem találunk megfelelőt, de az Internetről rengeteg
képet lehet letölteni. (A Borland
fejlesztőkészlethez adnak képeket, de ezzel teljesen egyformák lettek a
programok. Első ránézésre el lehet dönteni, hogy az adott programot Borland fejlesztőeszközzel készítették.) A
programunknak legyen egyéni arculata, de azért ezt se vigyük túlzásba!
Azoknak a Windows verzióknak van sikere, amelyik felületét a Microsoft
megváltoztatja. A Média Lejátszó is azért volt olyan nagy sláger, mert új felületet
kapott. Próbáljunk "szép" felületű programokat készíteni, a
felhasználók általában díjazni szokták az ilyet. A szép felület már az
első indításkor felkelti a felhasználó érdeklődését, és ezzel már
félig megnyertük a csatát. Lehet, hogy van a programunkba hiba, (kiében
nincs?) de inkább elnézik ezt nekünk egy szép, jó felépítésű programnál,
mint egy használhatatlannál! Ha programunk felülete használhatatlan, nem "felhasználóbarát",
akkor mindenféle okokat ki fognak találni, hogy miért nem akarják használni!
Példának itt van egy egyszerű ablak kétféleképpen megoldva. Elvileg mind
a kettőben ugyan azokat az adatokat kérjük be, de valahogy a jobb oldali
mégis barátságosabb. Ehhez hasonló dolgokat mindenki meg tud valósítani, vagy
be tud szerezni, ha akar. (Megfelelő fejlesztőeszköz esetén ez nem
probléma!)
Amennyiben a háttérben dolgozik a program, tudassuk ezt a felhasználóval, lehetőleg úgy, hogy lássa hol tart, és mennyi van még hátra. Ezzel nem hiszi azt, hogy a programunk meghalt, és nem kapcsolja ki a gépet munka közben, ráadásul be tud iktatni a "fárasztó" munka közé egy kis kávészünetet! A
tevékenységeket, funkciókat, menüket próbáljuk úgy szétválogatni,
csoportosítani, hogy a felhasználó minél rövidebb keresgélés után megtalálja
azt, amire szüksége van. Egymás után végrehajtandó funkcióknál ez a sorrend
egyértelmű legyen. A program elején kötelező bejelentkezést ne egy
gomb lenyomásával kelljen megtenni, hanem automatikusan indítsunk el! Mint látható, nem is olyan nagy munka
barátságosabbá tenni programjainkat, csak egy kis odafigyelés kell!
Természetesen még lehetne sorolni azokat a dolgokat, amire figyelni kell
fejlesztés közben, de talán ezek a legfontosabbak. Ne fosszuk meg a
felhasználókat ettől, hiszen nekünk sem mindegy, hogy szidják, vagy
dicsérik munkánkat. (Ráadásul, ha a felhasználó ilyen irányú észrevételeket
tesz programunkkal kapcsolatban, akkor ne késlekedjünk kijavítani a
programot!) Mindenképpen
próbáljunk igényes munkát kiadni a kezünkből. Ezeket a fejlesztés közben
rögtön valósítsuk meg, ne várjunk vele a program befejezéséig, mert akkor
sosem készülnek el. A párbeszédablakon lévő elemeket csoportosítva
tegyük fel, rögtön igazítsuk egy vonalba, végezzük el a szükséges
beállításokat. Állománynyitó, mentő ablakoknál állítsuk be az
alkönyvtárakat, szűrőket, alapértelmezett kiterjesztéseket. Ezek az
"apróságok" csak néhány sor beírását igénylik a forrásba, de az
eredmény nem marad el. Egy jobb, barátságosabb programunk lesz, amit a
felhasználók szívesen fognak használni, és nekünk fejlesztőknek ez a
célunk! |
||
Pammer Pál |