Egy rendszergazda hétköznapjai

Egy rendszergazda élete során sok unalmas dolog, rutinmunka történik, ettől nehéz ez a szakma. Az élet azonban néha igen vad dolgokat tud produkálni. Az adrenalin ilyenkor az egekbe szökik, a haj égnek áll…  Szélsőséges gondolatok, a legfelsőbb lényhez való imák, esetleg halk, nem  sajtóképes kifejezések. Végül az Isteni szikra, s jön a megoldás… No, ettől lesz szép ez a szakma. Kell némi mazochizmus ehhez a munkához. Aki nem szeret gordiuszi csomókat oldogatni, nem menjen rendszergazdának. Életem kis fejezeteiből mesélek a cikksorozatban el néhányat, amik sokaknak valószínű érdekesek lesznek. Úgy is mondhatnánk, hogy nézzünk egy kicsit a kulisszák mögé!

Szó lesz a későbbiekben a bóvli cuccok örömeiről, bánatairól, alaplapokról, hálózati kártyákról, merevlemez-meghajtókról, adatmentésekről, hálózati hibákról, füstölgő tápegységekről, szerverekről szoftverekről, emberi tényezőről, hackerek-ről, és még hasonlókról. Remélhetőleg kellőképpen valóság ízű történeteket olvashatnak, s egy kissé megértik azokat az embereket, akik azon dolgoznak, hogy az informatikai rendszereink rendben üzemeljenek. Talán sokan elgondolkodnak azok, akik ilyen rendszereket támadnak meg, hogy mi van az IP-számok mögött, s az ott lévők mindezt hogyan élik meg? Mert mi is emberek vagyunk…

Tűz a szerverszobában, avagy - szénégető Küsmödi, a fali dugalj és Colombo…

Ebben a részben rögtön egy tanulságos történetet szeretnék elmesélni, melyet mindenkinek érdemes megszívlelni, aki felügyelet nélkül hagy, vagy kénytelen hagyni üzemelő elektromos berendezéseket. Nálunk a szerverszobában ketten dolgozunk, a mintegy 10 szerver napi 24 órás üzemben üzemel, vagyis hétvégeken, illetve munkaidő után felügyelet nélkül. A helyiség eléggé kicsi, ezért éjjel nappal egy légkondicionáló berendezés hűti/cseréli a levegőt.

Történt, hogy egy éve egy pénteki napon, egyedül voltam, mert kollégám külföldre utazott.

Azon a héten akkumulátort cseréltem a szünetmentes tápokban, s péntek délelőtt kellett még valamit forrasztgatnom is az asztalomon. Munka végeztével - mint hétvégén ez nálam bevett szokás - 3-szor is ellenőriztem mindent. A légkondit belső keringető üzemmódra állítottam, az ablakokat bezártam, a forrasztópákát ellenőriztem, hogy lehűlt, s a helyére tettem. A megfelelő dugaljakat gondosan áramtalanítottam, ügyelve persze arra, hogy véletlenül ne húzzak ki olyan valamit, aminek mennie kell. Ez a procedúra legalább 5 perc nálam, de ennyit megér a dolog, gondoltam. Így kezdődött el a hétvégém. Ami a szeptember 11.-i események, illetve a rákövetkezők miatt elég nyugtalanul telt el. Hétfőn csörög az óra, lelket rázok magamba, s készülök munkába. Reggel hét után öt perccel pont a fürdőkádba lépek bele, s még egyik lábam a földön, amikor a céges mobil csörögni kezd. "Ott egye fene, mi lehet ilyen sürgős…" Talán téves. Kászálódom tovább, már nyitom a csapot, azonban a mobil lankadatlan csörög, csak nem hagyja abba. Vizesen, szappanos kézzel becsörtetek a szobába, látom a hívó számát, a munkahelyemről keresnek.

Ekkor az egyik főnök ismerős hangja: "Norbi, ne ijedj meg, nyugalom. Úgy tűnik, tűz volt a szerverszobában, de magától kialudhatott. Minden csupa pernye, de a gépek mennek."

A világ háromszor megfordult körülöttem, azt hittem, kiugrik a szívem a torkomon, az adrenalin a fülemen csorgott, a hidegvíz az addig száraz hátamon. Azonnal végigfutottak a lehetőségek az agyamban: A páka bekapcsolva maradt, s felgyújtott valamit? Nem, az nem lehet. Kézzel fogtam a végét, alig volt langyos, amikor a szekrénybe tettem. Hacsak rosszul nem emlékszem. Már minden meglehet. Vagy a UPS-ek valamelyike gyulladhatott ki? Nem lehet, akkor azt mondta volna a kolléga, hiszen egy UPS-en több gép is van. Nem mehetne a hálózat. Valami más történhetett, de micsoda? L Talán az új akkuk valamelyike füstölöghette ki magát. Vagy az egyik elektrolit kondenzátort megsérthettem az akkucsere közben, s az durrant el? Ettől a UPS mehet, mert kettő van párhuzamosan ezekben a bika gépekben. A kiköpött finom szöszmőt nevezhette talán a telefonáló "pernyének"? Atyaúristen!!! Ha ez miattam volt, akkor a minimum, hogy kereshetek másik állást. Mi lesz most??? De egye fene. Mi lesz a gépekkel, mekkora a kár???

Gyorsan felkaptam a legelőször kezembe akadt múlt heti göncöt. Soha ilyen sebesen nem értem be a munkahelyre. A csapot elzártam, s futva megtettem a nem egészen 500 méteres távot. A portáshölgy amikor meglátott álmos szemekkel, kócosan, tépetten, zihálva-izzadva, megpróbált nyugtatgatni. "Nincs olyan nagy baj, ne ijedjek meg!"

Közben persze dőlt az elviselhetetlen füstszag a szerverszoba nyitott, kormos ajtaján…

Szegényt azonban faképnél hagytam és rohantam befelé, megnézni a bajt:

ANETT, az egyik főszerver, szenes kályha üzemmódban…
A vadonatúj HP switch-ek, korommal bélelve…
Mindenen a zsíros korom, pernye egyenletes rétegben…

Nos, a látvány még elkeserítőbb volt! Először is belépve nem lehetett levegőt venni. A pokoli füstszag semmihez nem volt hasonlítható. A nyitott ajtók, ablakok, az állandó huzat ellenére az ember feje azonnal fájni kezdett, s percenként ki kellett menni a helyiségből szippantani egy kis oxigént. A korom az ember torkát irritálta, tüsszögött, köhécselt tőle mindenki. Az összes floppy-n, CD-n, papír dokumentáción, falon, bútorokon finom koromréteg lapult. Az itt-ott lógó pókhálók koromfüggönnyé változtak, a szerverek (egyik-másik még garanciás új gép) a sohasem takarított szenes kályhához hasonlítottak, ahogy a tápegységek ventillátorai az előlapon, illetve valamennyi létező résen át beszívták a finom kormot. Az akkor új COMPAQ gép valami széntüzelésű kazánra emlékeztetett. Az ember legszívesebben sírva fakadt volna, rá lehetett volna fogni a kollégák előtt a füstre. De ez nem segítene, s erre nem is volt idő. Elszántan kerestem a hiba okát, mígnem a már ott lévő, telefonáló kolléga a fal végén a légkondicionáló dugaljára mutatott. "Ezt nézd meg, itt a tettes!"

A bűnös,  felismerhetetlenségig összeégve…
A gyújtózsinórként szolgáló padlószegő és összeégett kábelköteg.
S a tűzoltó hanyagság: A padlószegőt 5cm hosszan nem rakták le…

A légkondicionáló fali dugalja összeolvadva a villával, olvadt, fekete cseppek a földön, az ablaktábla megszenesedve a padlón fekvő UTP és koaxiális kábelköteg összeégve, a padlószegőléc már csak hamu. Mellette, minden más sértetlen, még a 20 cm-el arrébb lévő, gyújtózsinórként felfogható függöny is. A légkondi emiatt leállt, nem kavarta a kormot és nem szította a tüzet. A kismegszakítója is leoldott állapotban. A szerverek több méterre voltak a tűztől, így azok sem gyulladtak ki. Az asztalaink tele papírokkal, folyóiratokkal, könyvekkel, kinyomtatott lapokkal, de azokat sem érte a láng.

Óriási szerencsénk volt, a tűz pár másodperccel a kritikus állapot előtt magától kialudt. Különben az egész iskola leéghetett volna. Gyorsan összeraktuk az eseményeket: A pénteken még látszólag ép konnektor érintkezője kontakthibás volt. Megnőtt az átmeneti ellenállás, s a mintegy másfélezer wattos fogyasztású légkondicionáló árama alaposan felhevítette a dugvillával együtt. Az összeolvadt, műanyag miatt az érintkezők összeértek, teljes rövidzárlat keletkezett. A légkondi kismegszakítója leoldott, azonban a szikra így is lángra lobbantotta az olvadt műanyagot, ami égő cseppekkel kezdte bombázni a fa padlószegőt. A szegő meggyulladt, az ablakkeret úgyszintén, akárcsak a PVC padlóburkolat a rajta fekvő kábelkötegekkel egyetemben. Mint valami gyújtózsinór, elkezdett haladni a láng a papírokkal megrakott asztalaink felé. Azonban itt újabb csoda történt: A sarok után, 5cm-es megszakítás volt a padlószegőben, mely a burkoló mester hanyagságának volt betudható. Ez volt ismét a megmentőnk. Ugyanis a tűz itt megszakadt. A szegő másik vége a radiátor bilincse miatt volt átvágva, ott meg ezért nem égett tovább a szerverek felé a "fagyutacs".

A konnektor szakszerűen volt bekötve, illetve nem volt a fogyasztóhoz képest alulméretezve sem. Egyértelműen a hitvány gyári minőség okozta a bajt.

Mementó ez arra, hogy nem mindig a legolcsóbb szerelvényeket kell megvásárolni, ha valaki villamos hálózatot létesít, vagy felújít. Sajnos a boltokban javarészt hőre lágyuló műanyag szerelvények kaphatók. Azóta több dugaljat, elosztót, kapcsolóórát, stb. cseréltek ki nálunk a szerelők, mert megolvadt a burkolatuk, vagy már zizegni kezdtek, mert az érintkezők rugós lemezei elfáradtak. Ez a régi kerámiahordozós, ethernit-szerű, vagy bakelit aljzatokkal sohasem fordult volna elő. Mint 12 évvel ezelőtt még aktív villanyszerelőként dolgozó szakember, nem is értem, miért nem forgalmaznak manapság ilyen szerelvényeket, illetve egyáltalán hogyan lehet a kereskedelemben, hivatalosan hőre lágyulót árulni? Ameddig az ipar nem változik, nem marad más, mint a rendszeres felülvizsgálat, illetve párévenkénti csere, melyet mindenkinek ajánlok úgy otthon, mint a munkahelyen.

Ennyi volt a dolog tanulságos része.

A közben helyszínre érkező tűzoltó Úr annyival egészítette ki a történetet, hogy a PVC padló mentett meg leginkább bennünket. Ugyanis ennek füstje elfolytja a tüzet. A helyiség kicsiny, így szerencsére igen hamar elfogyott az oxigén. Ha azonban az ablak kerete átég, vagy a légkondi nem áll le, akkor robbanásszerűen gyullad meg minden.

A tűz időpontját a szabadságról beérkező, hasonló lelkiállapotban lévő kollégám mondta meg: Vasárnap este háromnegyed nyolc és nyolc között volt. Ugyanis a kábelkötegben valamelyik koax, ami elégett, volt hivatott egy internet-kapcsolatunkat biztosítani. Ezen pedig negyedóránként tesztlevelek mentek neki egy MAILBOX-ba. Az utolsó levél 19:45-kor még bejött…

Hogy hogyan állítottuk ideiglenesen helyre az iskolánkban a tanulók NET - elérését, 48 órán belől, miként vakartuk tisztára a koromtól berendezéseket, s hogyan állt ismét helyre az élet a szerverszobában? Nos, az már egy másik történet. J

Kis Norbert