Egy
rendszergazda hétköznapjai |
||||||||||||
Egy
rendszergazda élete során sok unalmas dolog, rutinmunka történik, ettől
nehéz ez a szakma. Az élet azonban néha igen vad dolgokat tud produkálni. Az
adrenalin ilyenkor az egekbe szökik, a haj égnek áll… Szélsőséges gondolatok, a
legfelsőbb lényhez való imák, esetleg halk, nem sajtóképes kifejezések. Végül az Isteni
szikra, s jön a megoldás… No, ettől lesz szép ez a szakma. Kell némi
mazochizmus ehhez a munkához. Aki nem szeret gordiuszi csomókat oldogatni,
nem menjen rendszergazdának. Életem kis fejezeteiből mesélek a
cikksorozatban el néhányat, amik sokaknak valószínű érdekesek lesznek.
Úgy is mondhatnánk, hogy nézzünk egy kicsit a kulisszák mögé! Szó lesz
a későbbiekben a bóvli cuccok örömeiről, bánatairól, alaplapokról,
hálózati kártyákról, merevlemez-meghajtókról, adatmentésekről, hálózati
hibákról, füstölgő tápegységekről, szerverekről
szoftverekről, emberi tényezőről, hackerek-ről, és még
hasonlókról. Remélhetőleg kellőképpen valóság ízű történeteket
olvashatnak, s egy kissé megértik azokat az embereket, akik azon dolgoznak,
hogy az informatikai rendszereink rendben üzemeljenek. Talán sokan
elgondolkodnak azok, akik ilyen rendszereket támadnak meg, hogy mi van az
IP-számok mögött, s az ott lévők mindezt hogyan élik meg? Mert mi is
emberek vagyunk… |
||||||||||||
Tűz a szerverszobában, avagy - szénégető
Küsmödi, a fali dugalj és Colombo… |
||||||||||||
Ebben a részben rögtön egy tanulságos történetet szeretnék elmesélni, melyet mindenkinek érdemes megszívlelni, aki felügyelet nélkül hagy, vagy kénytelen hagyni üzemelő elektromos berendezéseket. Nálunk a szerverszobában ketten dolgozunk, a mintegy 10 szerver napi 24 órás üzemben üzemel, vagyis hétvégeken, illetve munkaidő után felügyelet nélkül. A helyiség eléggé kicsi, ezért éjjel nappal egy légkondicionáló berendezés hűti/cseréli a levegőt. Történt,
hogy egy éve egy pénteki napon, egyedül voltam, mert kollégám külföldre
utazott. Azon a
héten akkumulátort cseréltem a szünetmentes tápokban, s péntek délelőtt
kellett még valamit forrasztgatnom is az asztalomon. Munka végeztével - mint
hétvégén ez nálam bevett szokás - 3-szor is ellenőriztem mindent. A
légkondit belső keringető üzemmódra állítottam, az ablakokat
bezártam, a forrasztópákát ellenőriztem, hogy lehűlt, s a helyére
tettem. A megfelelő dugaljakat gondosan áramtalanítottam, ügyelve persze
arra, hogy véletlenül ne húzzak ki olyan valamit, aminek mennie kell. Ez a
procedúra legalább 5 perc nálam, de ennyit megér a dolog, gondoltam. Így
kezdődött el a hétvégém. Ami a szeptember 11.-i események, illetve a
rákövetkezők miatt elég nyugtalanul telt el. Hétfőn csörög az óra,
lelket rázok magamba, s készülök munkába. Reggel hét után öt perccel pont a
fürdőkádba lépek bele, s még egyik lábam a földön, amikor a céges mobil
csörögni kezd. "Ott egye fene, mi lehet ilyen sürgős…" Talán
téves. Kászálódom tovább, már nyitom a csapot, azonban a mobil lankadatlan
csörög, csak nem hagyja abba. Vizesen, szappanos kézzel becsörtetek a
szobába, látom a hívó számát, a munkahelyemről keresnek. Ekkor
az egyik főnök ismerős hangja: "Norbi, ne ijedj meg, nyugalom.
Úgy tűnik, tűz volt a szerverszobában, de magától kialudhatott.
Minden csupa pernye, de a gépek mennek." A világ
háromszor megfordult körülöttem, azt hittem, kiugrik a szívem a torkomon, az
adrenalin a fülemen csorgott, a hidegvíz az addig száraz hátamon. Azonnal
végigfutottak a lehetőségek az agyamban: A páka bekapcsolva maradt, s
felgyújtott valamit? Nem, az nem lehet. Kézzel fogtam a végét, alig volt
langyos, amikor a szekrénybe tettem. Hacsak rosszul nem emlékszem. Már minden
meglehet. Vagy a UPS-ek valamelyike gyulladhatott ki? Nem lehet, akkor azt
mondta volna a kolléga, hiszen egy UPS-en több gép is van. Nem mehetne a
hálózat. Valami más történhetett, de micsoda? L Talán az új akkuk valamelyike
füstölöghette ki magát. Vagy az egyik elektrolit kondenzátort megsérthettem
az akkucsere közben, s az durrant el? Ettől a UPS mehet, mert kettő
van párhuzamosan ezekben a bika gépekben. A kiköpött finom szöszmőt
nevezhette talán a telefonáló "pernyének"? Atyaúristen!!! Ha ez
miattam volt, akkor a minimum, hogy kereshetek másik állást. Mi lesz most???
De egye fene. Mi lesz a gépekkel, mekkora a kár??? Gyorsan
felkaptam a legelőször kezembe akadt múlt heti göncöt. Soha ilyen
sebesen nem értem be a munkahelyre. A csapot elzártam, s futva megtettem a
nem egészen 500 méteres távot. A portáshölgy amikor meglátott álmos
szemekkel, kócosan, tépetten, zihálva-izzadva, megpróbált nyugtatgatni.
"Nincs olyan nagy baj, ne ijedjek meg!" Közben
persze dőlt az elviselhetetlen füstszag a szerverszoba nyitott, kormos
ajtaján… Szegényt
azonban faképnél hagytam és rohantam befelé, megnézni a bajt:
Nos,
a látvány még elkeserítőbb volt! Először is belépve nem lehetett
levegőt venni. A pokoli füstszag semmihez nem volt hasonlítható. A
nyitott ajtók, ablakok, az állandó huzat ellenére az ember feje azonnal fájni
kezdett, s percenként ki kellett menni a helyiségből szippantani egy kis
oxigént. A korom az ember torkát irritálta, tüsszögött, köhécselt tőle
mindenki. Az összes floppy-n, CD-n, papír dokumentáción, falon, bútorokon
finom koromréteg lapult. Az itt-ott lógó pókhálók koromfüggönnyé változtak, a
szerverek (egyik-másik még garanciás új gép) a sohasem takarított szenes
kályhához hasonlítottak, ahogy a tápegységek ventillátorai az előlapon,
illetve valamennyi létező résen át beszívták a finom kormot. Az akkor új
COMPAQ gép valami széntüzelésű kazánra emlékeztetett. Az ember
legszívesebben sírva fakadt volna, rá lehetett volna fogni a kollégák
előtt a füstre. De ez nem segítene, s erre nem is volt idő.
Elszántan kerestem a hiba okát, mígnem a már ott lévő, telefonáló
kolléga a fal végén a légkondicionáló dugaljára mutatott. "Ezt nézd meg,
itt a tettes!"
A légkondicionáló fali dugalja összeolvadva a villával, olvadt, fekete cseppek a földön, az ablaktábla megszenesedve a padlón fekvő UTP és koaxiális kábelköteg összeégve, a padlószegőléc már csak hamu. Mellette, minden más sértetlen, még a 20 cm-el arrébb lévő, gyújtózsinórként felfogható függöny is. A légkondi emiatt leállt, nem kavarta a kormot és nem szította a tüzet. A kismegszakítója is leoldott állapotban. A szerverek több méterre voltak a tűztől, így azok sem gyulladtak ki. Az asztalaink tele papírokkal, folyóiratokkal, könyvekkel, kinyomtatott lapokkal, de azokat sem érte a láng. Óriási
szerencsénk volt, a tűz pár másodperccel a kritikus állapot előtt
magától kialudt. Különben az egész iskola leéghetett volna. Gyorsan
összeraktuk az eseményeket: A pénteken még látszólag ép konnektor
érintkezője kontakthibás volt. Megnőtt az átmeneti ellenállás, s a
mintegy másfélezer wattos fogyasztású légkondicionáló árama alaposan felhevítette
a dugvillával együtt. Az összeolvadt, műanyag miatt az érintkezők
összeértek, teljes rövidzárlat keletkezett. A légkondi kismegszakítója
leoldott, azonban a szikra így is lángra lobbantotta az olvadt
műanyagot, ami égő cseppekkel kezdte bombázni a fa padlószegőt.
A szegő meggyulladt, az ablakkeret úgyszintén, akárcsak a PVC
padlóburkolat a rajta fekvő kábelkötegekkel egyetemben. Mint valami
gyújtózsinór, elkezdett haladni a láng a papírokkal megrakott asztalaink
felé. Azonban itt újabb csoda történt: A sarok után, 5cm-es megszakítás volt
a padlószegőben, mely a burkoló mester hanyagságának volt betudható. Ez
volt ismét a megmentőnk. Ugyanis a tűz itt megszakadt. A szegő
másik vége a radiátor bilincse miatt volt átvágva, ott meg ezért nem égett
tovább a szerverek felé a "fagyutacs". A
konnektor szakszerűen volt bekötve, illetve nem volt a fogyasztóhoz
képest alulméretezve sem. Egyértelműen a hitvány gyári minőség
okozta a bajt. Mementó ez arra, hogy nem mindig a legolcsóbb
szerelvényeket kell megvásárolni, ha valaki villamos hálózatot létesít, vagy
felújít. Sajnos a boltokban javarészt hőre lágyuló műanyag
szerelvények kaphatók. Azóta több dugaljat, elosztót, kapcsolóórát, stb.
cseréltek ki nálunk a szerelők, mert megolvadt a burkolatuk, vagy már
zizegni kezdtek, mert az érintkezők rugós lemezei elfáradtak. Ez a régi
kerámiahordozós, ethernit-szerű, vagy bakelit aljzatokkal sohasem
fordult volna elő. Mint 12 évvel ezelőtt még aktív
villanyszerelőként dolgozó szakember, nem is értem, miért nem
forgalmaznak manapság ilyen szerelvényeket, illetve egyáltalán hogyan lehet a
kereskedelemben, hivatalosan hőre lágyulót árulni? Ameddig az ipar nem
változik, nem marad más, mint a rendszeres felülvizsgálat, illetve
párévenkénti csere, melyet mindenkinek ajánlok úgy otthon, mint a
munkahelyen. Ennyi
volt a dolog tanulságos része. A közben helyszínre érkező tűzoltó Úr annyival
egészítette ki a történetet, hogy a PVC padló mentett meg leginkább
bennünket. Ugyanis ennek füstje elfolytja a tüzet. A helyiség kicsiny, így
szerencsére igen hamar elfogyott az oxigén. Ha azonban az ablak kerete átég,
vagy a légkondi nem áll le, akkor robbanásszerűen gyullad meg minden. A tűz időpontját a szabadságról beérkező, hasonló lelkiállapotban lévő kollégám mondta meg: Vasárnap este háromnegyed nyolc és nyolc között volt. Ugyanis a kábelkötegben valamelyik koax, ami elégett, volt hivatott egy internet-kapcsolatunkat biztosítani. Ezen pedig negyedóránként tesztlevelek mentek neki egy MAILBOX-ba. Az utolsó levél 19:45-kor még bejött… Hogy
hogyan állítottuk ideiglenesen helyre az iskolánkban a tanulók NET -
elérését, 48 órán belől, miként vakartuk tisztára a koromtól
berendezéseket, s hogyan állt ismét helyre az élet a szerverszobában? Nos, az
már egy másik történet. J |
||||||||||||
Kis
Norbert |