Az előző cikkben a digitális-analóg átalakítás két egyszerű példájával ismerkedtünk meg. Ezekkel az alapáramkörökkel képesek vagyunk egy programozható feszültséget kiadni 0-5V-os tartományban. Mint ígértem, most újabb motorvezérléssel ismerkedhet meg az olvasó. Ezúttal az iparban, háztartásban gyakran alkalmazott, 230V-os motorokkal barátkozunk. Úgy tűnhet, most messzebbre távolodunk az LPT -port világától, de ez csak a látszat! Valójában, ha erősebb motorokat szeretnénk vezérelni, akkor az itt leírtakra is szükségünk lesz.
Az ember, ha motorokkal kíván vezérlést készíteni, eleinte ragaszkodik a törpefeszültséghez, - leginkább az érintésvédelem miatt. Azonban a költségek, illetve a méretek miatt bizony néha érdemes elgondolkodni, mi is a célszerűbb megoldás!
A villamos motoroknak igen sok fajtáját fejlesztette ki az ipar. Ma már felsorolni sem lehetne, annyiféle berendezés üzemel világszerte. Azonban a háztartásunkban mindössze két típusú, 230V-os motor terjedt el.. A kézi barkácsgépek, porszívók, turmixok, konyhai berendezések általában univerzális motorokkal vannak szerelve, míg a többi berendezés (centrifugák, mosógépek, ventillátorok, szagelszívók, szivattyúk, köszörűk, asztali fúrók, stb.) rövidrezárt-forgórészű aszinkron motorokkal.
Ezen berendezések gyakran hibásodnak meg, hiszen gyenge, hitvány minőségű, műanyag fogaskerekekkel vannak szerelve. Nem így azonban a villamos motor bennük! Bizony sok helyen dobnak ki a háziasszonyok elektromos, kézi kenyérvágó késeket, eltört karú turmixokat, törött burkolatú hajszárítókat, vagy a barkácsolni szerető szomszédok berágódott fogaskerekű flexeket, stb. A fogyasztói társadalom két marokkal szórja az áldást, melyet sokan -szándékosan vagy tudatlanul- eldobnak- ;-)
Pedig ezen berendezések motorjainak általában semmi baja, de ha mégsem mennének, minimális javítással, átalakítással ismét üzemképessé tehetők. S hogy mire jók? Számítógéppel vezérelt liftek, felvonók, ajtónyitók, tolózárak, garázskapuk, csapok, redőnymozgatók irányítására, teljesítménytől függően természetesen! J
A fentiek alapján nem tehetjük meg, hogy port-vezérléssel foglalkozó sorozatunk ne foglalkozzon ezekkel a filléres áron beszerezhető, közepes, illetve nagyobb teljesítményű motorokkal. Azért, hogy megértsük, mit is csinálunk, szokásunkhoz híven pár szóban áttekintjük működésüket, majd néhány egyszerű rajz segítségével megtanuljuk, hogyan kell a számítógépünkhöz kapcsolni ezeket.
Ha egy kézi villanyfúrógépbe, botmixerbe, sarokcsiszolóba, stb. belekukkantunk, akkor azt látjuk, hogy két, üzem közben kékesen szikrázó szénkefe található bennük, ami a forgórész tekercselésébe vezeti az áramot. (1 képcsoport) Ez egy mágneses teret kelt, ami az állórész tekercselése által keltett mágneses térhez képest forgató erőt hoz létre. Amikor pedig a tekercs emiatt elfordul, a tortaszerűen felosztott áramszedő lemezek, vagyis kommutátorok is arrébb fordulnak, s másik tekercs-párra (vagy ugyanarra, de fordított polaritással) kapcsolják rá a feszültséget. Ezzel megváltozik a forgórész mágneses tere. (Olyan ez, mint a rajzfilmekben a pecabot végére kötött csont, amit a kutya orra elé tartanak, a hátán lovagolva. Mindig igyekszik utána szaladni, de sohasem érheti el azt. J )
1., ábracsoport: Univerzális motor felépítése (A szerző felvételei.)
|
|
Elektromos kenyérvágókés motorja |
A motor álló és forgórész kábelei |
unimech1.jpg |
unimech2.jpg |
A kommutátor, szénkefék, illetve a kefetartó híd képe közelről (kommut1.jpg)
Ez tehát egy stabil forgást eredményez, méghozzá a feszültség nagyságának változtatásával jól szabályozható fordulatszámon. Ezt a motort univerzális motornak nevezzük azért, mivel úgy egyen, mint váltakozófeszültségen üzemel. Ennek alapvető oka, hogy a hálózati áram polaritásának átfordulásakor egyszerre változik az álló és forgórész mágneses tere, megőrizve az egymás közti eltérést. Így a mágneses erő, vagyis forgatóhatás változatlanul megmarad.
Az állórészt és a szénkeféket általában párhuzamosan kapcsolják (párhuzamos gerjesztésű gépek), ritkán sorosan (soros gerjesztésű gépek), esetenként vegyesen (vegyes gerjesztésű gépek). A forgási irányt úgy lehet változtatni, hogy az álló, illetve forgórészek egymáshoz viszonyított polaritását megcseréljük. (célszerűen a kommutátor két szál drótját cseréljük fel, mert ahhoz könnyebb hozzáférni) Ha valaki ilyeneket szeretne vezérelni (pl. tönkrement a turmix egyik fogaskereke, -a szerviz pedig elhajt bennünket melegebb éghajlatra vele, mert nincs már pótalkatrész- lett egy feleslegessé vált motorja, sajnálja kidobni), akkor ezek alapján a nincs nehéz feladata. Gondoljunk a korábbi részben megismert relés alapkapcsolásokra! (2. ábracsoport)
2., ábracsoport az univerzális motor vezérlése (A szerző ábrái)
|
A motor eredeti bekötése, állóórész és armatúra párhuzamosan van kapcsolva (uni1.bmp) |
|
A motor módosított bekötése: Az állórész és az armatúra vezetékeit meg-szakítjuk, majd a fenti módon bekötjük a relék kapcsolóérintkezőit. A relék vezérlését, illetve egy igazságtáblázatot már a 6. részben, a 3. ábrán ismertettem. Aki nem emlékszik rá, javaslom, lapozzon vissza. (rajzfile: uni2.bmp) |
Rövid magyarázat a rajzhoz: az első relé ki-bekapcsolja a motort. Mivel két morze érintkezője a legtöbb relének van, ezért mindkét szálat megszakítja. Előnye a megoldásnak, hogy kikapcsolt állapotban elvileg nem érhet bennünket áramütés, ha megérintjük a szigeteletlen részeket. (Ettől függetlenül tilos természetesen megérinteni, ha a relék bármely kivezetése hálózati potenciálon van, hiszen a relé meghibásodhat, vagy fals jel hatására meghúzhat!) Az első relét célszerűen a B0-bittel kapcsoljuk. Ha tehát ide 1-et írunk, a motor megindul. A második relét a B1-es bittel vezéreljük. Ennek az a feladata, hogy egyik, vagy másik polaritással rákapcsolja a feszültséget a kommutátorra. Értelemszerűen, ha B1-bit nulla, a motor forog egyik irányba, ha egy, akkor a másikba. Itt is két kikapcsolt kombináció van, mint a korábbi motorvezérlések esetén, azonban ott az azonos szintek (00 és 11) jelentették a kikapcsolást, itt pedig a 00 és 10 állapotok. A program mindössze ennyiben tér majd el a megszokott, kisteljesítményű DC -motorunk vezérlésétől.
A fordulatszám szabályozása érdekesebb feladat, mint a ki/bekapcsolás és irányváltás, azonban erre most nem kívánok kitérni. Az univerzális motorokat -úgy vélem- kellőképpen kiveséztük.
Az univerzális motor nagyon jól üzemel, erős az indítási nyomatéka, szabályozható a fordulatszáma. Azonban az üzemórája viszonylag alacsony, mert a szénkefék és a kommutátorok lemezei kopnak, szennyeződnek, beégnek. Stabilabb megoldást is kellett tehát keresni, amit folyamatos üzemű berendezések működtetésére lehet használni.
Erre a célra először a szinkron motorokat dolgozták ki. Ezekben nincs kommutáció, így nem szikrázik a szénkefe, vagyis az elektromos erózió nem csökkenti az élettartamot.
Az állórész hasonló felépítésű, mint az univerzális motorban, azonban a forgórész tekercselése az áramot nem egy osztott szegmensű kommutátorból kapja, hanem két csúszógyűrűből, mely a tengelyen forog. Ritkábban egy fix mágnest alkalmaznak forgórész gyanánt, talán így könnyebben elképzelhető. Lényegében egy mágneses „fogaskerékhajtásról” van szó, ahol a két mágneses mező mintegy egymásba „akadva” biztosítja a meghajtást. Azonban van egy apró kis hibája a megoldásnak: Ha egy ilyen motort bekapcsolunk, puszta remegést tapasztalunk, nem képes elindulni. Ennek az az oka, hogy a forgó mágneses mező annyira gyorsan halad, hogy a tehetetlenség miatt nem képes felvenni a fordulatot.
Mire megmozdulna, már az ellenkező pólus visszafele taszítja. Ezért az szinkron motort tengelyterhelés nélkül, szinkronfordulat körülire szoktuk felpörgetni, s csak azután a hálózatra kapcsolni. Ekkor néhány ugrással összekapcsolódnak a mágneses mezők, s a motor forgásban marad kikapcsolásig. Ha a motor tengelyét túl nagy terhelés érné, akkor lelassul a forgása, vagy szaknyelven: „kiesik a szinkronból”, s leáll. Természetesen ebben az állapotban újraindulni már nem lesz képes, sőt kisvártatva túlmelegedne. Ezért ezeket a motorokat csak speciális helyeken alkalmazzák, vagy egyéb motorokkal kombinálva használják.
Fontos megjegyezni, hogy ez a típus természetesen csak váltóárammal tud üzemelni, s a percenkénti fordulatszáma a hálózati frekvenciától, illetve az állórész-tekercs mágneses póluspárjainak számától függ. (n=60*f/p képlet alapján számolható is. 50Hz-nél ez 60*50/P=3000/P A leggyakrabban 2, illetve 4 pólusú motorok vannak használatban, azaz 1500, illetve 750-es percenkénti fordulattal forognak. Látható, hogy a hálózati feszültség a fordulatszámot egyáltalán nem befolyásolja, csak a benntartási nyomatékot változtatja. Ha sok a feszültség, leég a tekercs. Ha kevés, kiesik a motor a szinkronból. Vagyis egyértelműen a frekvencia kérdése a fordulatszám.)
A szinkronmotoroknak az a problémája tehát, hogy nem tudnak elindulni, illetve a határterhelés felett kiesnek a szinkronból. Háztartásban ezért ilyen formában nem találkozunk velük. Nem így azonban az aszinkron motorokkal! A neve onnan ered, hogy nincs szinkronfordulaton, bár a forgáshoz itt is váltóáram szükséges. Mi több, a frekvenciától fog leginkább függeni a fordulatszáma! Ezeknél a motoroknál az állórész megegyezik a szinkronmotorokkal, de a forgórészt leggyakrabban nem külső energiával gerjesztjük, hanem egy „drótkalicka” szokta alkotni, ami alumíniumból készül. Az állórész forgó mágneses tere, mint valami transzformátorban, feszültséget indukál a kalickában. Ez pedig ott egy ellenkező, „válasz” mágneses mezőt kelt. A két mező egymásra hatása okozza a forgást. Látható tehát, hogy érintésmentesen, mágneses úton történik meg az energiaátvitel a forgórészbe, ezért nagyságrendekkel megbízhatóbb, mint a többi motor.
A merevség miatt a kalicka alakja egy vashenger palástjába van belemarva, majd olvadt alumíniummal kiöntve. Ezért ezeket a motorokat kalickás, rövidrezárt forgórészű motoroknak nevezzük. Ezekkel találkozhatunk leggyakrabban. Igénytelen gépek, viszonylag jól bírják a túlterheléseket, ugyanakkor akár 24-órás üzemre is alkalmasak. Mivel se kommutátor, se csúszógyűrű nincs bennük, ezért kizárólag a csapágyak tudnak tönkremenni mechanikusan benne. Ez az oka, hogy központi fűtések keringető-szivattyúi, ventillátorok, hűtőgépkompresszorok, mosógépek, vagy hasonló, nagy igénybevételű helyekre előszeretettel alkalmazzuk.
(Persze a tekercselés is leéghet, ha megszorul, vagy túlhevül, de ezzel együtt sokkal igénytelenebb szerkezet, mint pl. az univerzális motorok.) A 3. ábracsoport egyik ilyen szerkezetet mutatja be. Jól látható a zseniális egyszerűsége, gyors szerelhetősége, valamint a forgórészben a vasba ágyazott alumíniummal kitöltött hornyok, karbantarthatósága:
3., ábracsoport, aszinkon motor és felépítése. (a szerző felvétele)
|
|
Szétszerelt motor |
Összerakott motor |
Látható, hogy egy csapágycsere, vagy takarítás percek alatt elvégezhető, vagyis ez egy ideális szerkezet. Mi az egyfázisú motorokkal foglalkozunk csak. (Igény esetén természetesen szívesen írok a 3fázisú, kifejezettem ipari célra kifejlesztett gépek illesztéséről is.) Az egyfázisú motorokban elvileg nem jöhet létre forgás, mert csak egy lüktető mágneses tér van jelen. Ezért kell egy segédtekercs, ami egy eltolt, második fázist helyettesít valahogyan. S itt jön a lényeg: Van üzemi, van indítókondenzátort igénylő változata ugyanúgy, mint kondenzátor nélküli kivitele. Érdemes megjegyezni, hogy a kisebb teljesítményűekhez általában nem kell kondenzátor, mert egy egymenetes rézszalagból készített „tekercs” segíti az indulást. Amikor forgásban van, akkor már az egy lüktető fázis is fenntartja a mozgást. Sajnos a rézszalag miatt az egész motor melegszik, zabálja az áramot, rettenetes a hatásfoka. Ezért nem szoktak nagy motorokat ilyen módon készíteni. Az üzemi kondenzátoros motorok a leggyakoribbak. Ezeknél egy kondenzátoron keresztül kapcsoljuk a segédtekercsre a naftát. Most nem részletezett okok miatt ez üzem közben is rajta van. Ha a motor teljesítménye nagy, akkor hatalmas kondenzátorra lenne szükség indításkor, ami üzem közben komoly veszteséget okozna. Ezért a legnagyobb motoroknál 1-2KW teljesítmény felett a kondenzátort csak az indítás idejére kapcsoljuk rá, esetleg üzem közben egy kisebb kondenzátorra átváltunk. A háztartási gépek motorjai általában üzemi kondenzátorosak, mi erre fogunk két példát megnézni.
Mielőtt azonban ezt tennénk, nagyon fontos ismerni, hogy mik a tulajdonságai, hogy tudjuk, mikor érdemes ezt a típust választani. Először is induláskor 9-12-szeres áramfelvétele van ahhoz képest, amit ráírtak az adattáblájára. Vagyis a relét, vagy az SSR-t erre kell méretezni, máskülönben csúnyán meg fogunk lepődni! Az aszinkron motorok indítási nyomatéka nagyon kicsi, kiváltképpen igaz ez az egyfázisú motorokra. Vagyis pl. egy daráló nem tud tele garattal elindulni, előtte ki kell szedni a terhelést, amíg felpörög. Emiatt néha az üzemi teljesítményszükséglethez képes erősen túl szokták a motort méretezni, vagy indító-tengelykapcsolót alkalmaznak. Ez csak akkor köti össze a tengelyvégeket, ha a motor fordulaton van.
A fordulatszám hasonlóan számítható, mint a szinkronfordulat, de ebből ki kell vonni egy úgynevezett „csúszást”, szaknyelven „slip-et”. Részletes magyarázatra nincs lehetőség terjedelmi okok miatt, de a lényeg, a meghajtó nyomaték abból származik, hogy a forgórész lassabban forog, mint az állórész mágneses tere. Ez a különbség fog feszültséget indukálni a forgórészben, azaz ez tartja fenn a forgást. Ha szinkronfordulattal forogna motorunk, vagyis a slip zérus lenne, akkor nem keletkezne meghajtó erő. Ebből adódik, hogy a tengely terhelését növelve a slip nő, vagyis a fordulatszám csökkenni fog. Egy bizonyos, névleges terhelés felett ez exponenciálisan változik, s a motor hirtelen lelassul. Természetesen a terhelést lecsökkentve a motor ismét fel tud pörögni. Az is következik az előbbiekből, hogy az áramfelvétel ilyenkor egetverően megugrik, eléri közel az indítási áramot. Ekkor szokta a motor kiverni a biztosítékot, rossz esetben leégni, mert túlmelegszik. Ez helyes méretezéssel persze elkerülhető, de ha életünkben először dolgozunk ilyenekkel, mindenképpen érdemes odafigyelni rá, s teszteket végezni. Újabb logikus következtetés, hogy ezeket a gépeket nem arra találták ki, hogy szabályozzák a fordulatszámukat. Ha ugyanis a feszültséget változtatjuk, annak hatása a slip növekedése, tehát valóban a fordulat csökkenése, de csak egy igen szűk határig. Mivel a slip növekedése a nyomaték exponenciális csökkenését, s az áramfelvétel hasonló arányú emelkedését vonja maga után, ezért 10%-os lassításnál nem igen lehet ezen a módon többet elérni, aminek nem sok haszna van. Hatékonyabb szabályozáshoz a frekvenciát kellene megváltoztatni. Az iparban, -aranyárban ugyan, de- vannak frekvenciaváltó berendezések erre a célra, de ez nem otthoni technika - egyelőre. Akkor jó, ha valahova változtatható fordulat kell, de univerzális motorral nem lehet megoldani, mivel pl. 24-órás üzemre van szükség. Tájékoztatásul közöljük, hogy a 3000-es (egy póluspáros) motorok 2800 körül fognak a slip miatt forogni, míg az 1500-as (két póluspáros motorok) kb. 1440-el. A motorok adattábláin természetesen a slip-el csökkentett, tipikus értéket tüntetik fel.
Ennyi elméleti ismeret számunkra elegendő is az alkalmazáshoz,
A motorok gyakorlati vezérlése nagyon egyszerű, s még forgásirányt váltani is sokkal könnyebb, mintha univerzális motorunk lenne! (A 4. ábracsoporton két, bevált áramkörömet mutatom be.)
4., ábracsoport, aszinkron motor irányváltós vezérlése számítógéppel (a szerző szemléltető ábrái)
|
|
Általános, irányváltós vezérlés |
Kétfordulatú, mosógépmotor irányváltós vezérlése. |
A rajz meglehetősen egyszerű, de a megvalósításhoz pár gyakorlati tipp:
Ezeknek a motoroknak általában 3 kivezetésük van. (A negyedik, zöld-sárgával jelzett, fémházra kapcsolt érintésvédelmet nem tekintve.)
Minden esetben szükség van egy ellenállásmérőre, ami 300 ohm -.10 ohm nagyságrendben is megbízhatóan mér. A három kivezetés villamos szempontból az ábrán is látható, középleágazású tekercs. Úgy lehet begyszerűen beazonosítani a kivezetéseket, hogy megkeressük azt a szálat, amihez a másik kettőt mérve a legalacsonyabb ellenállásértéket kapjuk. Ez lesz a középkivezetés. Értelemszerűen a két mért érték összege megegyezik a maradék két szál egymáshoz viszonyított ellenállásával.. Ez a közös szál megy a 230V-os dugalj egyik sarkára. A másik szál sorsa már érdekesebb! Ha a két megmaradt kivezetést az üzemi kondenzátorral összekötjük. (2-16uF szokott lenni, de a motorra ezt ráírják pontosan) akkor voltaképpen készen is vagyunk. Ezután a kondenzátor egyik sarkára (vagyis az egyik tekercsvégre) kötve a dugalj másik sarkát, a motor forog jobbra, míg a kondenzátor másik végére rakva pedig balra. Elektromosan az történik, hogy az egyik tekercs közvetlen kapja meg a feszültséget, a másik pedig, a kondenzátoron keresztül, ami kicsit késleltetni fogja a mágneses teret, létrehozva ezzel a forgó mezőt.. Magától értetődik, ha megcserélem a két tekercset, akkor visszafele fog a mágneses mező forogni. Tehát a motor is, ennek megfelelően..
Természetesen nyomógombbal, relével, vagy szilárdtestrelével is elvégezhető a kapcsolás. Az egyszerűség miatt a relék kapcsoló érintkező vannak csupán felrajzolva, hiszen a korábbi cikkekben a többit már bemutattam. Itt egy jó példa arra, ahogy tudásunk rétegről rétegre, szinte észrevétlenül szépen felépült. J
Ha a B0, illetve B1-bitekre kapcsoljuk az SSR-eket, akkor a „00”-kombinációra a motor megáll, „10”-kombinációra jobbra, „01”-re pedig balra forog. Az „11”-kombináció tiltott állapot, ami rövid időre nem káros, de kb. 10 másodpercnél tovább kinnt hagyva a motor leéghet! Szintén fontos, hogy irányt váltani csak a motor leállása, de legalább a kondenzátor kisülése után érdemes. Máskülönben a kapcsolók sütnék ki a kondenzátorban felhalmozott energiát.. Nem erre vannak tervezve!!! A kondi önkisülését egy, a kivezetéseire forrasztott, 2,2Mohmos ellenállással szokták felgyorsítani, de ha a motor megáll, a kis ellenállású tekercseken át úgyis kisül..Amennyiben 3...10 sec időt kivárunk az átkapcsolással, akkor nagy baj nem lehet. A program írásakor ezekre a paraméterekre feltétlen figyeljünk oda!
Természetesen ha csak indítani/leállítani kell a motort, akkor az egyik SSR/relé felesleges.
A jobboldali ábrán egy tipikus mosógépmotor vezérlését is felrajzoltam. Ezt azért tettem, mert egyfelől rengeteg ilyenhez lehet hozzájutni kidobott berendezésekből ingyen, másfelől pedig hátha valaki éppen egy PC-vezérelt mosógép-automatikán töri a fejét. Annak bizony nagyon jól jöhet ez a kis ábra.. ;-)
A mosógépmotorról azt kell csak tudni, hogy az állórészén két, teljesen független motortekercselés található, éppen ezért nem 3, hanem 6 kivezetéssel rendelkezik.
A centrifugáláshoz 600-as fordulat tartozik, (vagyis 4-póluspár, jó nagy slip-el) míg a mosáshoz ennek fele, azaz 300-as fordulat, 8-póluspárban osztott tekercselés. Ez azonban géptől függ, láttam már 1440/720-as motorokat is. (Általában európai mosógépeknél. Az amerikai elöltöltősek inkább az előbbi fordulatokra vannak kiélezve, mert nagyobb valamivel a mosódob mérete.)
Ezeket a kivezetéseket most már gyorsan ki tudjuk keresni. Fontos tudni, hogy az eredeti mosógépben spóroltak a kondenzátorral. (16uF-os kondikat szoktak gyakran alkalmazni, ami elég soknak számít üzemi kondiban, s emiatt drága is.) Ez úgy érték el, hogy a programkapcsoló-óra érintkezői átrakják a másik tekercsrendszerre a kondit, ha centrifugálni kell. Mivel a programkacsoló érintkezője olcsóbb, így nekik ez volt a célszerűbb. Az én megoldásomban SSR-ek vannak, amiknek egyetlen kontaktusa lévén ez nem ment volna. Tekintettel az SSR-ek árára a két kondenzátor alkalmazása sokkal olcsóbb, mintha plusz szilárdtest-reléket vásárolnánk.
A vezérlési bitkombináció a következő: (SSR1=B0; SSR2=B1; SSR3=B2; SSR4=B3;)
0000-> Motor áll
0001-> Mosófordulat balra
0010-> Mosófordulat jobbra
0100-> Centrifugafordulat balra
1000-> Centrifugafordulat jobbra
Minden más kombináció: tiltott állapot!!!
Még egy fontos, érintésvédelmi megjegyzés: A motorok tekercselése gyakran testzárlatra hibásodik meg! Ez azt jelenti, hogy az elégett/elszakadt vezeték a fémházra ér, s ezzel a burkolatra feszültség kerül. Ha a védővezető be van kötve, akkor jó kis csattanással kiveri a biztosítékot, nem okoz több baj, igaz az SSR-től elbúcsúzhatunk azonnal. Ha azonban ajvédelem hibás, vagy nincs bekötve, bizony számolhatunk egy kiadós, életveszélyes áramütéssel- Ezt elkerülendő minden egyes motort az első bekapcsolás előtt ellenőrizni kell testzárlatra is. Ezt egyszerűen úgy tehetjük meg, hogy műszerünket a legnagyobb ellenállású méréshatárba kapcsoljuk, s a védőérintkező (motortest) valamint a három tekercsvég között ellenállást mérünk. Ha ezt nem végtelennek mutatja a műszer, a motort feszültség alá helyezni szigorúan tilos!!!
Ugye, így utólag milyen egyszerű is ez? Hiszen már erősáramú motorokat tudunk egy szem LPT-portunkkal irányítani! Hiába, mindig a legegyszerűbb dolgokból lehet majd a legnagyobbakat megalkotni, hiszen minden egyszerű lépések sorozata csupán, s csak elsőre tűnnek elérhetetlennek, vagy bonyolultnak a dolgok. Ez a szép ebben a technikában. JJJ
Következő alkalommal visszatérünk a törpefeszültségek világába. A léptetőmotorok vezérléséről lesz szó. Ezekkel egyfokos tengelyelfordulásnál is finomabb lépésekben lehet forgatni a rákapcsolt mechanikákat, illetve nyilvántartani a pontos pozíciót, s mindezt tetemes nyomatékkal képes megtenni! Voltaképpen a robottechnika, irányítástechnika, illetve a mai perifériák alapvető eleme. Legyen az nyomtató, floppy, robotkar, CNC szerszámgép, plotter, mindegyikben ilyen motorok vannak. Ez egyfelől azt jelenti, hogy szinte ingyen hozzájuthatunk régi, bontott eszközökből. Másfelől azt, hogy mi magunk is készíthetünk hasonlóan precíz robothajtásokat méghozzá - látni fogjuk,- mint hardverben, mint szoftverben meglepően egyszerű eszközökkel!