Stílus vagy forma

Emberek vagyunk mindnyájan. És mint tudjuk, tévedni emberi dolog, úgyhogy magára vessen mindenki, aki téved, mert hibáját senki nem fogja kijavítani, és szenvedhet míg megtalálja a megoldást.

Emberek vagyunk, és ragaszkodunk bizonyos megszokott formákhoz, melyeket a társadalom "úgymond" elfogadott, helyesnek tart, és (bizonyos kivételekkel) még támogat is. Ezért hajlamosak vagyunk kompromisszumokat kötni, és amikor valami szokatlan, új dologgal találjuk szembe magunkat, mindig bepislantunk a raktárunkba, és megnézzük, hogy ehhez hasonlóval találkoztunk-e  már eddigi életünk folyamán.

Hasonlítgatunk, méricskélünk, gondolkodunk, vajon mit szólna ehhez embertársunk, mit szólnak a kollégák ha elfogadunk, és támogatunk egy kevésbé megszokott, vagy éppenséggel hajmeresztően meredek elgondolású ötletet, mit szól hozzá a főnök. Egyes emberekben ilyenkor előbújnak régi félszek, a "jobb, ha nem mártom bele magam, mert ki tudja mi lesz belőle" gondolatok, és nagyon könnyen nyakát szegik egy életképes ötletnek, egy merész, de kockázatos elképzelésnek.

Felmerülhet az az áldatlan helyzet, hogy túlságosan nagy ragaszkodásunkban a szabályokhoz, a megszokott formához, egy szokatlan stílusú, de egyébként logikailag helyes, kivitelezhető, és elfogadása esetén hasznot hajtó projektet letaglózunk, megsemmisítünk, mert picit is elrugaszkodott a talajtól, vagy éppen nem úgy volt bemutatva, amint mi elvártuk volna.

Figyeljünk oda, mit is jelentenek egyes szavak, rágjuk meg értelmüket, mert lehet, hogy éppen egy elszalasztott mondattöredék ad értelmet egy más stílusban íródott mondatnak, és talán soha nem fogjuk tudni visszaadni az értelmét, ha egyszer "átkonvertáltuk" a megszokott formára.

Figyeljünk oda, és ami talán a legfontosabb: legyünk nyíltak mások elképzeléseire, ne vizsgáljunk minden szokatlant a hagyományos szemszögből, hisz lehet, hogy úgy nem is lehet… Igen, néha vállalni kell a kockázatot, hisz rég megmondták: "Aki mer, az nyer!"

Deák Ferenc

 

FileMode := 0; - avagy magyarázzuk a bizonyítványunkat

Ennyi hiányzott, hogy a második szám hibátlanul működjön. Én elfeledtem ... vagyis annyira elfoglalt voltam ... a második szám valójában egy nagy hajrá volt, rohamtempóba kellet programozni, főszerkeszteni, lektorálni, cikket írni stb. most kereshetnék és felsorolhatnék millió s egy különféle okot ... de nem teszem. Inkább mások okulására közzéteszem a bug okát.

Mint tudjuk a Delphi alapesetben olvasás/írásra (FileMode = 2) nyitja meg az állományt, ha a Reset parancsot használjuk, és ezzel semmi baj, amíg a program merevlemezről indul ...

Ám mihelyt írásvédett környezetbe kerül (vagy írásvédett (Read Only) filet próbálunk megnyitni) hát bizony az írás ..., hogy is mondjam ..., befuccsol. Ez volt az (egyik) gond, amiért legnagyobb sajnálatunkra a Browser második száma nem működhetett CD-ről futtatva. E browser Rengeteg újítást hozott magával (a harmadik még többet fog …). Mit is rejt az a browser.dat? – egyedüli gondja csak az volt, hogy a CD-ről futtatva nem működött.

Mea culpa, mea culpa, mea “very big” culpa, lám, lám, egy programozó élete se mentes a viszontagságoktól, és főleg a bugoktól. De mivel ez az újság főleg programozóknak készül, hát bízom benne, hogy megértésre fogok találni, hisz mi programozók örökös harcba vagyunk a bugokkal, és ha mások nem is, legalább azok, akiknek az újság szól tudják, hogy milyen nehéz (szinte lehetetlen) tökéletes programot készíteni, és azt talán a leginkább, hogy mindig ott bújik ki a bug a kosárból, ahol lyukat talál.

Még egyszer, elnézést kérek mindenkitől, akinek kellemetlen perceket okozott egy szürke képernyő bámulása, mentségemre csak annyit tudok felhozni: én egy szegény kispénzű programozó vagyok, akinek januári keresetéből egy CD íróra se futotta, hogy legalább félélesbe tudja letesztelni jövendőbeli termékét ... hmm ...

Deák Ferenc – a bugfelelős