Stílus vagy
forma |
Emberek vagyunk mindnyájan. És mint tudjuk,
tévedni emberi dolog, úgyhogy magára vessen mindenki, aki téved, mert hibáját
senki nem fogja kijavítani, és szenvedhet míg megtalálja a megoldást. Emberek vagyunk,
és ragaszkodunk bizonyos megszokott formákhoz, melyeket a társadalom
"úgymond" elfogadott, helyesnek tart, és (bizonyos kivételekkel)
még támogat is. Ezért hajlamosak vagyunk kompromisszumokat kötni, és amikor
valami szokatlan, új dologgal találjuk szembe magunkat, mindig bepislantunk a
raktárunkba, és megnézzük, hogy ehhez hasonlóval találkoztunk-e már eddigi életünk folyamán. Hasonlítgatunk,
méricskélünk, gondolkodunk, vajon mit szólna ehhez embertársunk, mit szólnak
a kollégák ha elfogadunk, és támogatunk egy kevésbé megszokott, vagy
éppenséggel hajmeresztően meredek elgondolású ötletet, mit szól hozzá a
főnök. Egyes emberekben ilyenkor előbújnak régi félszek, a
"jobb, ha nem mártom bele magam, mert ki tudja mi lesz belőle"
gondolatok, és nagyon könnyen nyakát szegik egy életképes ötletnek, egy
merész, de kockázatos elképzelésnek. Felmerülhet
az az áldatlan helyzet, hogy túlságosan nagy ragaszkodásunkban a
szabályokhoz, a megszokott formához, egy szokatlan stílusú, de egyébként
logikailag helyes, kivitelezhető, és elfogadása esetén hasznot hajtó
projektet letaglózunk, megsemmisítünk, mert picit is elrugaszkodott a
talajtól, vagy éppen nem úgy volt bemutatva, amint mi elvártuk volna. Figyeljünk
oda, mit is jelentenek egyes szavak, rágjuk meg értelmüket, mert lehet, hogy
éppen egy elszalasztott mondattöredék ad értelmet egy más stílusban íródott
mondatnak, és talán soha nem fogjuk tudni visszaadni az értelmét, ha egyszer
"átkonvertáltuk" a megszokott formára. Figyeljünk
oda, és ami talán a legfontosabb: legyünk nyíltak mások elképzeléseire, ne
vizsgáljunk minden szokatlant a hagyományos szemszögből, hisz lehet,
hogy úgy nem is lehet… Igen, néha vállalni kell a kockázatot, hisz rég
megmondták: "Aki mer, az nyer!" |
Deák
Ferenc |
|
FileMode := 0; - avagy
magyarázzuk a bizonyítványunkat |
Ennyi hiányzott, hogy a második szám hibátlanul
működjön. Én elfeledtem ... vagyis annyira elfoglalt voltam ... a
második szám valójában egy nagy hajrá volt, rohamtempóba kellet programozni,
főszerkeszteni, lektorálni, cikket írni stb. most kereshetnék és
felsorolhatnék millió s egy különféle okot ... de nem teszem. Inkább mások
okulására közzéteszem a bug okát. Mint tudjuk a Ám mihelyt írásvédett
környezetbe kerül (vagy írásvédett (Read Only) filet próbálunk megnyitni) hát
bizony az írás ..., hogy is mondjam ..., befuccsol. Ez volt az (egyik) gond,
amiért legnagyobb sajnálatunkra a Browser második száma nem működhetett
CD-ről futtatva. E browser Rengeteg újítást hozott magával (a harmadik
még többet fog …). Mit is rejt az a browser.dat? – egyedüli gondja csak az
volt, hogy a CD-ről futtatva nem működött. Mea culpa, mea
culpa, mea “very big” culpa, lám, lám, egy programozó élete se mentes a
viszontagságoktól, és főleg a bugoktól. De mivel ez az újság főleg
programozóknak készül, hát bízom benne, hogy megértésre fogok találni, hisz
mi programozók örökös harcba vagyunk a bugokkal, és ha mások nem is, legalább
azok, akiknek az újság szól tudják, hogy milyen nehéz (szinte lehetetlen)
tökéletes programot készíteni, és azt talán a leginkább, hogy mindig ott
bújik ki a bug a kosárból, ahol lyukat talál. Még egyszer, elnézést
kérek mindenkitől, akinek kellemetlen perceket okozott egy szürke
képernyő bámulása, mentségemre csak annyit tudok felhozni: én egy
szegény kispénzű programozó vagyok, akinek januári keresetéből egy
CD íróra se futotta, hogy legalább félélesbe tudja letesztelni
jövendőbeli termékét ... hmm ... |
Deák
Ferenc – a bugfelelős |