Egy rendszergazda hétköznapjai

Az előző két részben a tűzoltó munkákból adtunk egy kis ízelítőt. Ezúttal az esetenként silány minőségű alkatrészekkel vívott, olykor szinte heroikus küzdelemről lesz szó…

Aki valaha PC-kompatíbilis számítógép belsejében matatott, kártyákat cserélgetett, az valószínűleg átélte azokat a problémákat, amikkel a rendszergazda munkája közben nap, mint nap összefut. A különbség csupán annyi, hogy egy cégnél a számítógépeken dolgozni szeretn(én)ek a kollégák, nem pedig a technikával harcolni. Ott senkit nem érdekel az alkatrészipar, a nagykereskedelem, vagy a tervezők pillanatnyi gondja. Csak az eredmény számít. Otthon az ember el tud kínlódni a kacatokkal, az inkompatibilis, vagy éppen füstköddé váló hardverekkel. Hiszen szereti csinálni, érdekli, kíváncsi. No és nem utolsó sorban nem fél vállalat van a nyakában, hogy a kérdéses, rendkívül fontossá vált számítógép ne betegeskedjen tovább. Elkövetkezendő pár részben ezekről szeretnék beszélni.

"Szeretni beindulásig…" avagy a rossz BIOS legendája.

Amikor kedvenc számítógépünket bekapcsoljuk, általában a megszokott csippantás után a monitoron feltűnik az önteszt képernyője, majd jön a hardverlista, s megindul a boot-olás  folyamata, vagyis betöltődik a boot loader program, s az behúzza, majd elindítja az operációs rendszert. Azt írtam általában…. Mert néha vannak kivételek.

Ez történt abban az esetben is, amikor a cég 12db EPOX MVP3C-2 alaplapot vett, s ezeket kellett beépítenem régi 486-os gépekbe. Azóta persze közismert probléma egy VIA chipset hiba, ami az IDE HDD-kontroller vezérlése körül jelentkezik. Szakirodalomban cikkeztek róla, külföldi újságcikkek sora foglalkozott vele, persze hetekkel később... Nos, amilyen mázlim volt, természetesen ezekben a lapokban éppen az ominózus alkatrész dorombolt. Erről mit sem tudva kezdtem szétszedegetni a régi 486-os gépeket, s beleépíteni az alaplapokat. A gyártók, nagykereskedők jó néhány darabot eladtak az országban is, tehát nemigen verte senki nagydobra, így mindenki izoláltan küzdött vele nagyokat...)

A lapocska egyébként szépen meg volt csinálva. Jól feliratozva a jumperek, illetve a DIP -  kapcsolósorai vagyis gyorsan, s könnyen lehetett konfigurálni. (A hazai sajtó dicsérte is anno.) No, egy alaplapot próbapadon összeraktam, játszogattam vele kicsit. CPU bele, tápfeszültség, szorzó, órajel beállít, RAM letesztel. (ez is egy külön történet…), CDROM, FDD, HDD. Tápot neki, lássuk hogyan muzsikál! Meg voltam elégedve a dologgal, szépen ment a gép. Tehát nekiláttam 10 db-gépet azon melegében párhuzamosan átépíteni.

A megszokott PNP-mizériák után (egyszerűbb alaplapoknál ez már rutingondnak számít) voltaképpen szépen felment az operációs rendszer is. Szépen végig klónoztam a többi gépre a telepítést, s a kollégák birtokba is vehették a megújított számítógépeket.

Igen ám, de az elkövetkező napokban az életem egyszerűen pokollá vált… Hol ez szólt, holt az.. A gépek hidegen, bekapcsolás után - véletlenszerűen - nem indultak el. Ekkor egyszerűen az önteszt végén az IDE - inicializálásba fagytak bele. Amelyik elindult, ott is gyakran jelentek meg misztikus üzenetek: pl. a Win98 regisztrációs adatbázisa megsérült, s indítsuk újra, hogy a korábbi, helyes verziót visszatölthessük… Természetesen mondanom se kell, újraindítva ismétlődött a hiba. Legelőször azt hittem, vírus… Azonban se a keresők, se a szakirodalom, se a gép tüzetes vizsgálata nem erősítette meg a gyanút. Friss volt a telepítés, sok személyeset nem tettek rá, így újra klónozni gyorsabb volt, mint szenvedni a regisztrációs adatbázis helyreállítgatásával.

Azonban a problémák olyan tömegesen jelentkeztek, s lassan a munkaidőm 100%-át csak az töltötte ki, hogy ezeket próbáltam orvosolni. Csörög a cordless telefon, hogy gond van. Csak elkezdem javítani, amikor ismét csörög, hogy amott is gond van…

Nem volt mit tenni, végére kellett járni a dolgoknak! A gyártó honlapján ott vigyorgott két BIOS frissítés, s a magyarázó szöveg mellette azt ígérte, hogy egy "apróbb" IDE gondot megold a felrakása. Mivel a BIOS-frissítés számomra akkoriban nem volt még napi gyakorlat, ezért kellő óvatossággal többszörösen ellenőriztem az alaplap típusát, illetve a letöltendő állomány verziószámát, valamint a helyes SETUP beállítást. A tesztgépet feltettem egy szünetmentes tápegységre, s felülírattam vele a BIOS-t.

Azon olvasónk kedvéért, akik véletlenül nem ismernék, miről van szó: Az alaplapokban a BIOS, (mint a legalapvetőbb program, ami többek között inicializálja az alaplapi áramköröket, öntesztet végez, setup programja van, illetve felelős az operációs rendszer kezdőrészének betöltéséért...) régen egy csak olvasható, és nem is törölhető memóriában, ROM-ban volt. Itt nem lehetett volna mit tenni, magát a ROM-ot kellett volna kicserélni. Azután később EPROM-ot alkalmaztak. Ez a foglalatból kivéve egy alkalmas programozó berendezésben (EPROM égető) már programozható, mivel tartalma UV fénnyel törölhető. Az EEPROM-ok, illetve flash memóriák még ennél is ügyesebbek: nem kell UV sem, villamos árammal törölhetők.

Nagyjából a P1-es alaplapok óta azonban a gyártók továbbléptek: az adott memóriához való programozó áramköröket is ráintegrálták az alaplapokra. Tehát a gépen üzem közben lehet lecserélni a BIOS-t egy újabbra. Mivel azonban a gép a BIOS segítségével indul, ezért ha hibásan programozódik be a memória, vagy megszakad pl. egy áramszünet miatt a folyamat, esetleg rossz verziójú állományt programozunk az alaplapba, akkor többet nem indul el a számítógépünk, s lehet kezdeni - mindenféle nem szabványos trükkökkel - életet imádkozni a rendszerbe. A kellő óvatosság annál inkább indokolt, mert az Internetről letöltött frissítő programok remekül megcsinálják a BOOT-floppy-t. Elmondják, hogy a CMOS SETUP-ban kapcsoljuk be a BIOS SHADOW opciót, ne szakítsuk meg az írási folyamatot, illetve, hogy a gyártómű semmiféle felelősséget nem vállal a meghibásodásokért. Ellenben elfelejtik ellenőrizni, hogy az alaplap típusának megfelelő fájlt akarja-e a felhasználó feltölteni. Pedig a régi BIOS-ban ott az ID., csak ki kellene olvasni! Azonban nem, még egy figyelmeztető rákérdezés sincs, ha rossz verziót akarunk beprogramozni.

Egy röpke ima, majd power on. S lássunk csodát, felállt a rendszer. A frissítés valóban sokat javított a helyzeten, de ennek ellenére a cégnél a mai napig vannak gondok ezekkel az alaplapokkal. Hiába. A rossz hardvert szoftverből nem mindig lehet kijavítani…

A történet ezzel azonban messze nem ért véget. Ugyanis a cégnél még 11 alaplap volt, ami frissítésre várt. S a 11, - első ránézésre – azonos. Egy szállítótól származtak, egy rendelésből.

Fel sem merült bennem a különbözőség lehetősége.

Murphy törvénye szerint természetesen kettőnek az IDE chipset-je más alkatrészt tartalmazott. Az alaplap szitázott verziószáma is ugyanaz volt, az egyetlen különbség csupán a BIOS IC hátán lévő apró betűs felirat, illetve az egyik "széttaposott" ezerlábú IC alig látható halovány jelölése volt. Összerakáskor természetesen nem tűnt fel a különbség, amikor frissítettem, meg a dobozon keresztül végképp nem…

Tehát szépen nekikészültem a munkának, becipeltem a helyemre mind a 11 gépet, feltornyoztam őket, s szépen egymás után elvégeztem a frissítéseket. Igen ám, de a negyedik gép nem akart sehogyan elindulni. Az önteszt végén a HDD ellenőrzésekor belefagyott a tesztbe. Feltehetően a neki tetsző IC-t nem találta meg az alaplapon… J

Nem értettem a dolgot, mert minden gép rendben frissült addig. Szétszedtem a gépet, s - miután tüzetesen átnéztem- észrevettem, hogy mi a bibi. Két perc döbbenet után azt törpöltem ki, hogy valahogy visszaállítom a régi verziót, s akkor ismét használható lesz a gép… Szerencsémre a felírás előtt a program mindig rákérdezett, hogy akarom-e a régi BIOS-t kimenteni. Hogy, hogy nem, - talán túlzott óvatosságból - én meg mindig más és más néven lementegettem a fájlokat. Vagyis nagy gond azért nem történt, az eredeti BIOS megvan. Igen ám, de hogy a csodába írjam vissza a flash-be, amikor az alaplap el se indul???

A megoldás egyszerű volt, bár kissé körülményes. Azt tudtam, hogy a BIOS-ok - SHADOW opció esetén – induláskor áttöltődnek a RAM-ba, tehát a BIOS chipet a továbbiakban nem használja a rendszer. Ez azért van, mert a RAM sokkal gyorsabban érhető el. Ha viszont ez igaz, akkor egy működőképes alaplapban menet közben ki is húzhatom a foglalatba tett IC-t, betehetem az elrontott programot tartalmazót, s felülírhatom az eredeti, mentett verzióval.

Azért nem mondom, hogy nem voltak kétségeim a dolog sikerét illetően… Pl. tönkremegy-e vajon a művelet közben az alaplap, illetve az IC, vagy sem? Nem okoz-e vajon a kihúzás, illetve a csatlakoztatás olyan jelváltozást a rendszerbuszon, amitől ugyan tönkre nem megy semmi, de lefagy az alaplap. Ez ugyanis meghiúsítaná a dolgot. Hossza mérlegelés után azonban úgy döntöttem: próba szerencse. A hibás alaplapot a szerviz úgyse cserélné vissza, vagyis egyik BIOS IC is feláldozható ez esetben. A másik alaplap már jobban idegesített: mindegy: dupla, vagy semmi.

Kikapcsolt állapotban tettem egy próbát az IC-k kiemelésére/behelyezésére. Szomorúan tapasztaltam, hogy nagyon szorosan járnak, vagyis annyit kell ráncigálni, mozgatni a gépet, hogy így reménytelen a dolog. Nincs mese: szigetelőanyagból egy kiemelő szerszámot kell készíteni az IC-nek!

Ehhez egy tejfeles pohárból egy hosszú, keskeny műanyagcsíkot vágtam, s ezt az IC alján áthúztam, majd így a jó alaplap foglalatába visszanyomtam. Nem egészen fenékig, csupán annyira, hogy minden lába érintkezzen stabilan, de még ne szoruljon meg nagyon erősen. Amikor ezzel megvoltam, kikapcsolt állapotban kétszer végig próbáltam a műveletsorozatot, majd munkához láttam. Bekapcsoltam a gépet, betettem a BOOT-lemezt. Amikor felállt a rendszer, az alaplapnak ellent tartva a műanyagcsíkkal kihúztam az alkatrészt, majd beletettem a másikat. A billentyűzeten pár gombot megnyomva meggyőződtem arról, hogy nem fagyott le a rendszer. Ezután elindítottam az íróprogramot, s szépen visszaírattam a megfelelő programot a chipbe. Amikor megvolt, gép kikapcsol, s mindkét BIOS a helyére tesz. Egy gyors ima, majd mindkét gép bekapcsol. Eredmény: minden rendben.

Az esetet azért meséltem el, mert egyfelől tanulságos, másfelől egy kicsit közelebb hozza az érzésvilágot, amikor az ember egy problémát megoldani kénytelen. A történetben az is benne van, hogy nincs hibátlan technika, mint ahogy hibátlan ember sem. Elég egy picike figyelmetlenség, s máris megtörtént a baj. Azonban ez nem jelent feltétlenül világvégét. Ilyenkor az ember inkább próbálja meg helyrehozni a dolgokat, mintsem magába omolva a csodában bizakodni.

A következő részben a merevlemezekről, megbízhatóságról, illetve az adatvesztésről lesz szó. Ez azonban már ismét egy másik történet…

Kis Norbert