Algoritmusok |
Mindig akadnak kezdő, és
kezdőbb programozók. Azoknak ajánljuk ezt a cikksorozatot, akik
kezdőnek érzik magukat (viszont nemcsak nekik). Számukra fontos lehet,
hogy a programozás alapjait képező algoritmusokat, vagyis bizonyos
feladatok megoldásait részletesen megismerhessék. |
Alapfogalmak |
Első
lépésként egy pár alapfogalmat kell letisztáznunk, amelyek nélkül nem
létezhet a programozás. Változó: Olyan mennyiség, amely az
algoritmus végrehajtása során megváltozik. Konstans:
Állandó, nem változtatható érték. Azonosító:
Olyan jelsorozat, amellyel a változó tartalmára hivatkozhatunk és
megváltoztathatjuk azt. Értékadás: Az
a művelet, melynek során a változó értéke megváltozik. Jele Turbo
Pascalban a :=,
aminek a jelentése legyen egyenlő. Kezdőérték: A
változó és a konstans induló értéke a start pontban. Deklaráció: Az
algoritmus azon pontja, ahol a változót először elhelyezzük (típust
adunk neki). Definiálás:
Értékadó művelet. |
Változók |
1. Neve (azonosítója): Csak betűvel
(az angol ABC szerint) és aláhúzás-jellel kezdődhet, és betűvel,
számmal vagy aláhúzás-jellel folytatódhat. Hossza legalább 1 karakter. Kis-
és nagybetű általában nem különböző (a C-ben igen). 2. Típusa:
Logikai, szám (egész, valós), szöveg, karakter. Minden típus
összehasonlítható egymással. A típus meghatározza, hogy milyen műveletek
végezhetők vele. Meghatározza a hosszát (memóriában) és az értékeinek
lehetőségét. 3. Értéke:
Egy a megadott típusban elhelyezkedő elem. Pl. - b:
logikai (TRUE és FALSE lehet, hossza: 1 bit), - i:
egész (-végtelen és +végtelen közötti egész szám), - r:
valós (-végtelen és +végtelen közötti tört vagy egész szám), - s:
string (’SzöVeG’ – maximum 255 karakter hosszúságú szöveg lehet, de lehet
akár 1, akár 0 karakter hosszúságú is – a C-ben nincs valódi string, így nem
csak 255 karakternyi, hanem bármilyen hosszúságú szöveget egy „0” karakter
zárja), - c:
karakter (’X’ – lehet speciális jel, számjegy, betű vagy üres karakter) |
Műveletek |
A
műveletek sokfajták lehetnek: Logikai: NOT, AND, OR, XOR, =TRUE, =FALSE Valós: +, -, *, /, =, <, >,
<>, <=, >= Egész: +, -, *, =, <, >,
<>, <=, >=, / – ha az eredményt a gép kerekíti, % (maradékos
osztás maradéka – pl. 5%2=1, 4%2=0) String: + (összekapcsolás), <>
(a két string nem egyenlő), a betűk ABC sorrendje szerint: <,
>, <=, >= Karakter: a betűk ABC sorrendje
szerint: <, >, <>, <=, >= |
Algoritmusleíró
eszközök |
Mielőtt
nekiállunk programot írni valamely programozási nyelvben, szükséges magát az
algoritmust elkészíteni, mely alapján a program felépül. Ahhoz, hogy le
tudjuk írni az algoritmust, ismernünk kell valamelyik itt bemutatott
módszert. 1. Folyamatábra Jellemzői: 1.
Minden folyamatábra tartalmaz pontosan 1 START és legalább egy STOP
szimbólumot. 2.
Minden vonal irányított. 3.
Minden pontba el lehet jutni a START-ból, és minden pontból el lehet jutni
legalább egy STOP-ba. 2.
Struktogram (Chappin-ábra) Előnye:
nagyobb algoritmus esetén átláthatóbb a folyamatábránál. Hátránya:
készítésénél a lehető legpontosabban meg kell saccolni az algoritmus
hosszát, így az ábrázolandó külső négyszög nagyságát. 3.
Leírónyelv A
leírónyelv hasonlít legjobban a programnyelvre. Van sorszámozott és nem
sorszámozott leírónyelv. Mondatszerű. Szabad, de kevésbé átlátható, mint
a folyamatábra vagy a struktogram (akárcsak a programnyelv). |
Szűcs
Tamás |