Egy rendszergazda hétköznapjai |
Az előző két részben a tűzoltó
munkákból adtunk egy kis ízelítőt. Ezúttal az esetenként silány minőségű
alkatrészekkel vívott, olykor szinte heroikus küzdelemről lesz szó… Aki
valaha PC-kompatíbilis számítógép belsejében matatott, kártyákat
cserélgetett, az valószínűleg átélte azokat a problémákat, amikkel a
rendszergazda munkája közben nap, mint nap összefut. A különbség csupán
annyi, hogy egy cégnél a számítógépeken dolgozni szeretn(én)ek a kollégák,
nem pedig a technikával harcolni. Ott senkit nem érdekel az alkatrészipar, a
nagykereskedelem, vagy a tervezők pillanatnyi gondja. Csak az eredmény
számít. Otthon az ember el tud kínlódni a kacatokkal, az inkompatibilis, vagy
éppen füstköddé váló hardverekkel. Hiszen szereti csinálni, érdekli,
kíváncsi. No és nem utolsó sorban nem fél vállalat van a nyakában, hogy a
kérdéses, rendkívül fontossá vált számítógép ne betegeskedjen tovább.
Elkövetkezendő pár részben ezekről szeretnék beszélni. |
"Szeretni
beindulásig…" avagy a rossz BIOS legendája. |
Amikor kedvenc
számítógépünket bekapcsoljuk, általában a megszokott csippantás után a
monitoron feltűnik az önteszt képernyője, majd jön a hardverlista, s megindul
a boot-olás folyamata, vagyis
betöltődik a boot loader program, s az behúzza, majd elindítja az operációs
rendszert. Azt írtam általában…. Mert néha vannak kivételek. Ez
történt abban az esetben is, amikor a cég 12db EPOX MVP3C-2 alaplapot vett, s
ezeket kellett beépítenem régi 486-os gépekbe. Azóta persze közismert
probléma egy VIA chipset hiba, ami az IDE HDD-kontroller vezérlése körül
jelentkezik. Szakirodalomban cikkeztek róla, külföldi újságcikkek sora
foglalkozott vele, persze hetekkel később... Nos, amilyen mázlim volt,
természetesen ezekben a lapokban éppen az ominózus alkatrész dorombolt. Erről
mit sem tudva kezdtem szétszedegetni a régi 486-os gépeket, s beleépíteni az
alaplapokat. A gyártók, nagykereskedők jó néhány darabot eladtak az országban
is, tehát nemigen verte senki nagydobra, így mindenki izoláltan küzdött vele
nagyokat...) A
lapocska egyébként szépen meg volt csinálva. Jól feliratozva a jumperek,
illetve a DIP - kapcsolósorai vagyis
gyorsan, s könnyen lehetett konfigurálni. (A hazai sajtó dicsérte is anno.)
No, egy alaplapot próbapadon összeraktam, játszogattam vele kicsit. CPU bele,
tápfeszültség, szorzó, órajel beállít, RAM letesztel. (ez is egy külön
történet…), CDROM, FDD, HDD. Tápot neki, lássuk hogyan muzsikál! Meg voltam
elégedve a dologgal, szépen ment a gép. Tehát nekiláttam 10 db-gépet azon
melegében párhuzamosan átépíteni. A
megszokott PNP-mizériák után (egyszerűbb alaplapoknál ez már rutingondnak
számít) voltaképpen szépen felment az operációs rendszer is. Szépen végig
klónoztam a többi gépre a telepítést, s a kollégák birtokba is vehették a
megújított számítógépeket. Igen
ám, de az elkövetkező napokban az életem egyszerűen pokollá vált… Hol ez
szólt, holt az.. A gépek hidegen, bekapcsolás után - véletlenszerűen - nem
indultak el. Ekkor egyszerűen az önteszt végén az IDE - inicializálásba
fagytak bele. Amelyik elindult, ott is gyakran jelentek meg misztikus
üzenetek: pl. a Win98 regisztrációs adatbázisa megsérült, s indítsuk újra,
hogy a korábbi, helyes verziót visszatölthessük… Természetesen mondanom se
kell, újraindítva ismétlődött a hiba. Legelőször azt hittem, vírus… Azonban
se a keresők, se a szakirodalom, se a gép tüzetes vizsgálata nem erősítette
meg a gyanút. Friss volt a telepítés, sok személyeset nem tettek rá, így újra
klónozni gyorsabb volt, mint szenvedni a regisztrációs adatbázis
helyreállítgatásával. Azonban
a problémák olyan tömegesen jelentkeztek, s lassan a munkaidőm 100%-át csak
az töltötte ki, hogy ezeket próbáltam orvosolni. Csörög a cordless telefon,
hogy gond van. Csak elkezdem javítani, amikor ismét csörög, hogy amott is
gond van… Nem
volt mit tenni, végére kellett járni a dolgoknak! A gyártó honlapján ott
vigyorgott két BIOS frissítés, s a magyarázó szöveg mellette azt ígérte, hogy
egy "apróbb" IDE gondot megold a felrakása. Mivel a BIOS-frissítés
számomra akkoriban nem volt még napi gyakorlat, ezért kellő óvatossággal
többszörösen ellenőriztem az alaplap típusát, illetve a letöltendő állomány
verziószámát, valamint a helyes SETUP beállítást. A tesztgépet feltettem egy
szünetmentes tápegységre, s felülírattam vele a BIOS-t. Azon
olvasónk kedvéért, akik véletlenül nem ismernék, miről van szó: Az
alaplapokban a BIOS, (mint a legalapvetőbb program, ami többek között
inicializálja az alaplapi áramköröket, öntesztet végez, setup programja van,
illetve felelős az operációs rendszer kezdőrészének betöltéséért...) régen
egy csak olvasható, és nem is törölhető memóriában, ROM-ban volt. Itt nem
lehetett volna mit tenni, magát a ROM-ot kellett volna kicserélni. Azután
később EPROM-ot alkalmaztak. Ez a foglalatból kivéve egy alkalmas programozó
berendezésben (EPROM égető) már programozható, mivel tartalma UV fénnyel
törölhető. Az EEPROM-ok, illetve flash memóriák még ennél is ügyesebbek: nem
kell UV sem, villamos árammal törölhetők. Nagyjából
a P1-es alaplapok óta azonban a gyártók továbbléptek: az adott memóriához
való programozó áramköröket is ráintegrálták az alaplapokra. Tehát a gépen
üzem közben lehet lecserélni a BIOS-t egy újabbra. Mivel azonban a gép a BIOS
segítségével indul, ezért ha hibásan programozódik be a memória, vagy
megszakad pl. egy áramszünet miatt a folyamat, esetleg rossz verziójú
állományt programozunk az alaplapba, akkor többet nem indul el a
számítógépünk, s lehet kezdeni - mindenféle nem szabványos trükkökkel -
életet imádkozni a rendszerbe. A kellő óvatosság annál inkább indokolt, mert
az Internetről letöltött frissítő programok remekül megcsinálják a
BOOT-floppy-t. Elmondják, hogy a CMOS SETUP-ban kapcsoljuk be a BIOS SHADOW
opciót, ne szakítsuk meg az írási folyamatot, illetve, hogy a gyártómű semmiféle
felelősséget nem vállal a meghibásodásokért. Ellenben elfelejtik ellenőrizni,
hogy az alaplap típusának megfelelő fájlt akarja-e a felhasználó feltölteni.
Pedig a régi BIOS-ban ott az ID., csak ki kellene olvasni! Azonban nem, még
egy figyelmeztető rákérdezés sincs, ha rossz verziót akarunk beprogramozni. Egy
röpke ima, majd power on. S lássunk csodát, felállt a rendszer. A frissítés
valóban sokat javított a helyzeten, de ennek ellenére a cégnél a mai napig
vannak gondok ezekkel az alaplapokkal. Hiába. A rossz hardvert szoftverből
nem mindig lehet kijavítani… A
történet ezzel azonban messze nem ért véget. Ugyanis a cégnél még 11 alaplap
volt, ami frissítésre várt. S a 11, - első ránézésre – azonos. Egy
szállítótól származtak, egy rendelésből. Fel
sem merült bennem a különbözőség lehetősége. Murphy
törvénye szerint természetesen kettőnek az IDE chipset-je más alkatrészt
tartalmazott. Az alaplap szitázott verziószáma is ugyanaz volt, az egyetlen
különbség csupán a BIOS IC hátán lévő apró betűs felirat, illetve az egyik
"széttaposott" ezerlábú IC alig látható halovány jelölése volt.
Összerakáskor természetesen nem tűnt fel a különbség, amikor frissítettem,
meg a dobozon keresztül végképp nem… Tehát
szépen nekikészültem a munkának, becipeltem a helyemre mind a 11 gépet,
feltornyoztam őket, s szépen egymás után elvégeztem a frissítéseket. Igen ám,
de a negyedik gép nem akart sehogyan elindulni. Az önteszt végén a HDD
ellenőrzésekor belefagyott a tesztbe. Feltehetően a neki tetsző IC-t nem
találta meg az alaplapon… J Nem
értettem a dolgot, mert A
megoldás egyszerű volt, bár kissé körülményes. Azt tudtam, hogy a BIOS-ok -
SHADOW opció esetén – induláskor áttöltődnek a RAM-ba, tehát a BIOS chipet a
továbbiakban nem használja a rendszer. Ez azért van, mert a RAM sokkal
gyorsabban érhető el. Ha viszont ez igaz, akkor egy működőképes alaplapban
menet közben ki is húzhatom a foglalatba tett IC-t, betehetem az elrontott
programot tartalmazót, s felülírhatom az eredeti, mentett verzióval. Azért
nem mondom, hogy nem voltak kétségeim a dolog sikerét illetően… Pl.
tönkremegy-e vajon a művelet közben az alaplap, illetve az IC, vagy sem? Nem
okoz-e vajon a kihúzás, illetve a csatlakoztatás olyan jelváltozást a
rendszerbuszon, amitől ugyan tönkre nem megy semmi, de lefagy az alaplap. Ez
ugyanis meghiúsítaná a dolgot. Hossza mérlegelés után azonban úgy döntöttem:
próba szerencse. A hibás alaplapot a szerviz úgyse cserélné vissza, vagyis
egyik BIOS IC is feláldozható ez esetben. A másik alaplap már jobban
idegesített: mindegy: dupla, vagy semmi. Kikapcsolt
állapotban tettem egy próbát az IC-k kiemelésére/behelyezésére. Szomorúan
tapasztaltam, hogy nagyon szorosan járnak, vagyis annyit kell ráncigálni,
mozgatni a gépet, hogy így reménytelen a dolog. Nincs mese: szigetelőanyagból
egy kiemelő szerszámot kell készíteni az IC-nek! Ehhez
egy tejfeles pohárból egy hosszú, keskeny műanyagcsíkot vágtam, s ezt az IC
alján áthúztam, majd így a jó alaplap foglalatába visszanyomtam. Nem egészen
fenékig, csupán annyira, hogy Az
esetet azért meséltem el, mert egyfelől tanulságos, másfelől egy kicsit
közelebb hozza az érzésvilágot, amikor az ember egy problémát megoldani
kénytelen. A történetben az is benne van, hogy nincs hibátlan technika, mint
ahogy hibátlan ember sem. Elég egy picike figyelmetlenség, s máris megtörtént
a baj. Azonban ez nem jelent feltétlenül világvégét. Ilyenkor az ember inkább
próbálja meg helyrehozni a dolgokat, mintsem magába omolva a csodában
bizakodni. A
következő részben a merevlemezekről, megbízhatóságról, illetve az
adatvesztésről lesz szó. Ez azonban már ismét egy másik történet… |
Kis Norbert |