Egy
rendszergazda hétköznapjai
Korábbi cikkeinkben a technika ördögével paroláztunk.
Most a rendszergazda munkájának másik, (nehezebbik oldaláról,) az emberi
tényezőről szólunk.
Cikksorozatunk előző részében a RAID-et,
vettük nagyító alá. Most pihentető gyanánt egy aranyos kis történetet szeretnék
elmesélni, ami a munkába állásom első félévében esett meg.
Előzetes nélkül nem az igazi…
A történethez ismerni kell egy kicsit a számítógép-hálózatokat,
így előbb erről mesélek;
Abban az időben még 50 ohmos koaxiális
kábelből épült fel a hálózatunk a következő módon:.
A szerverek egy 10/100-as HUB-ra
(afféle „elosztó” csak ebben aktív elemek vannak) csatlakoztak, ez volt a belső
gyűjtősín. Ennek a tetején 8db MINIHUB volt, két oszlopban, 4-esével elosztva.
A mini HUB-ok azért kellettek, mert a belső hálózat 8
önálló szegmensre volt osztva, amihez a koax kábelek
mentek. Ellenben a nagy HUB csak UTP-s volt, arra nem
lehetett a koaxot csatlakoztatni közvetlenül. A
picike dobozokon volt viszont egy koaxport, illetve
8db UTP. A nagy doboz UTP csatlakozóját ezért egy
rövid kábellel hozzákapcsoltuk a kis dobozok egyik UTP portjához, s a koaxkábel ment a szabad koax
portba. Ezek tehát efféle átalakítók gyanánt üzemeltek. A szakma nemes
egyszerűséggel „média-konverternek” nevezi az olyan dobozokat, amik erre a
célra szolgálnak.
Téli
időszakban hamar sötétedik. Mivel nem ritkán este 6…8
óráig is bennt szoktunk dolgozni. Így nemritkán
sötétben mentünk el. Távozáskor a villanyt lekapcsolva a szerverek kijelzői,
illetve a dobozokon villogó színes fények fantasztikus élményt nyújtottak.
Amikor először megláttam, percekig gyönyörködtem a fényjátékban. Minden aktív
portnak van egy aktivitást jelző LED-je, s ezen kívül
egy másik is, ami a forgalomtól függően villog.
Maguk a koaxos
szegmensek olyanok voltak, mint valami hatalmas pók lábai. Pl. külön volt a
tanárinak, tanműhelyeknek, géptermeknek, stb. egy-egy kapcsolata. Azonban ezen belől minden gép felfűzve egymás mögé. Vagyis a gépek
hátulján lévő T-alakú elágazókon keresztül ment tovább egy másik kábel a
következő géphez. A T-elágazók pedig csatlakoztatva a
számítógépekbe. Egy kábel a teremben átlag 16 géphez, illetve ilyen termekből
kb. 3..4-en keresztül kígyózott végig. A kábel két
végén egy-egy 50 ohmos ellenállás, az un. „lezáró tag” foglal helyet. (Pici,
fényes, csillogó. Bár semmi másra nem jó, csak lezáró ellenállásnak, mégis
módfelett kelendő a diákság körében, megkeserítve ezzel mindennapi életünket… L )
Ezt az egészet nevezzük BUS, vagy SIN-topológiás hálózatnak. Előnye, hogy a gépek egy sínre
vannak végigláncolva, tehát egy kábel szolgálja ki valamennyi gépet, nem kell
gépenként önálló vezetéket lefektetni, s egy spagetti-köteggel kínlódni. Ebből
rögtön adódik, hogy a legolcsóbb megoldás. Hátránya viszont, hogy bárhol hiba
következik be, akkor az egész szegmens „lehal”, vagyis elérhetetlenné válik a
hálózat valamennyi – az adott szegmensben lévő - gép számára.
Ha egy ilyen hiba bekövetkezik, akkor az
illető szegmenshez tartozó mini dobozon az egyik sárga LED, mely rendes esetben
a kártyák közötti ütközéseket mutatja villogásával, folyamatos sárga fényre
vált. Innen lehet tudni, hogy ’valami gáz van’, vagyis lehet a hibát keresni…
Jöhet a sztori:
Egyik alkalommal ülünk kollégámmal a szerverszobában amikor szól, hogy gond van az egyik tantermi
szegmenssel. Éppen akkor romlott el, amikor ránézett a HUB-okra.
(Ezt nevezzük ’szemmel verésnek’… J) Uccu
neki, ugrottam megkeresni a hibát, hiszen óra van, a tanítás nem állhat emiatt.
Kezembe vettem a radaros kábeltesztert, ami fél
méteres pontossággal kiírja a hiba távolságát, fajtáját a mérés helyéhez
viszonyítva. Átdugom a HUB-ról a kábelt, azt mondja: ’Open 78, 5 meter…’ - Na, ez a
93-as terem első fele lesz – felkiálltással elindulok
a helyszínre, kezemben a kábelteszterrel. (Nem első
eset, nekem a méterek tantermeket jelentettek.) Kopogok, belépek. A tanár
kolléga már mondja is panaszát:
-Jó, hogy jöttem, mert a tanulókkal
dolgozatot szeretne íratni, ellenben éppen most szállt el a hálózat, így nem
tudják megcsinálni a feladatot a gépen.
- Tudom. Éppen azért jöttem, hogy megkeressem
- hol húzták szét a kábelt - …
(Halk moraj a teremben, suttogás…) Ráteszem a
műszert az ajtó melletti első gépre: ’open 6,5m’. No, gondoltam, helyben vagyunk. A gépek 3m-es kábellel
voltak összekötve, vagyis ez a második
és a harmadik gép köze lesz… Hmm… Belülről
elmosolyodtam, de szigorú hangon:
-
Gyerekek, légyszíves
dugjátok már össze azt a kábelt innen a 2. és a harmadik gép között!
A teremben moraj, kuncogás, majd kitört a
nevetés. A ’tettes’ veresedő fejjel dugta vissza a csatlakozót….
Azt nem tudom, hogyan sikerült a dolgozat, de
a hírek gyorsan szálltak. Többet nem kellett óra közben széthúzott kábelek miatt
rohangásznom. J Néha még a
rendszergazdának is lehet szerencséje….
Kis Norbert -
norbimagan@freemail.hu