Mindenki valahogy így kezdi: "írni kéne egy játékot!". Itt vagy vége
a történetnek, vagy folytatódik még egy kicsit. Főhősünk nekiáll egy játékot
készíteni. Leül a gép elé, programozgat, esetleg egy kis grafikai dologgal megpróbálja
egyedivé varázsolni a programocskát. Ha itt sincs vége dolognak, akkor ott lehet
folytatni, hogy el kezd keresni az ismerősök közt olyan embereket, akikben szintén
felmerült már, ez az "írni kéne egy játékot" gondolat. Ha talál ilyen
embert (embereket), akkor rögtön szép az élet, már lehet is csapatnéven gondolkodni,
logót kitalálni stb. Főhősünk, immáron nem egyedül, hanem egy-két segítőtárssal
tovább írja álmai játékát. És itt szoktak kezdődni a problémák...
Ugyanis főhősünk arra nem gondolt, hogy azt a munkát, amit még rég egyedül
elkezdett, azt pár hónap múlva meg fogja osztani másokkal, el kell mondania,
magyaráznia, hogy kire melyik részfeladat elvégezése jut, mit hogyan, milyen
részletességgel, mennyi idő alatt, mikorra készítsen el. Így mikor erre kerül
a sor, nagy bajba kerül a "csapat". Lényegesen lelassul a fejlesztés,
sokkal tovább tart egy-egy kis munka elvégzéséhez szükséges idő, mivel a főnöknek
állandóan magyaráznia kell a tagoknak, hogy mit, miért, hogyan stb. csináljanak.
Majd amikor már mindenkinek elege lesz az állandó e-mail egyeztetések / pontatlanságok
/ "ne ezt csináld" és "ne így csináld" szövegekből, akkor
a játéknak befellegzik. És itt a vége. Sem a játékból, sem a csapatból nem lett
semmi. A kérdés, hogy miért? És lehetett-e volna valami a játékból és a csapatból?
A válasz: igen!
Ha főhősünk nem csak a fejében tárolja el azt a rengeteg hasznos és szükséges
információt, ami egy játék fejlesztéséhez kell, akkor lett volna valami a dologból.!
Ha papírra (vagy "World-be" :) ) vetette volna minden gondolatát,
feljegyzett volna mindent, ami az eszébe jutott, és jó, hasznos ötletnek találta,
ha készített volna néhány vázlatot a szereplőkről, egységekről, pályákról, ha
leírt volna egy pár részletet a játékmenetről, akkor lehetett volna valami
a játékból! Kicsit sok a ha, igaz? Pedig nagyon sok múlik azon, hogy még mielőtt
nekiállunk ténylegesen a fejlesztésnek (kódolásnak, grafikázásnak, modellezéshez
stb.), mennyi adatunk van mar lejegyezve a játékról, mennyire terveztünk meg
előre egy-egy feladatot, részletet! Ezek az aprónak látszó dolgok igen sok fejfájástól
és későbbi problémától kímélhetnek meg minket! Képzeljük el, ha főhősünknek,
amikor új embereket vett be a fejlesztésbe, csak el kellett volna küldenie a
dokumentációt, és megmondani, hogy „a 67. oldaltól a 98. oldalig a Tied”,
akkor mennyivel egyszerűbb lenne mindenki dolga! Nem kellene minden aprósággal
napokig foglakozni! Következtetés: játékunkhoz - melyből gyakorlatilag még semmi
sincs kész - dokumentációt kell írnunk! A kérdés: hogyan?
Ebben a cikksorozatban bemutatjuk, hogy hogyan kell elkészítenünk ahhoz a játékhoz a dokumentációt, melyből még egy sor kód, és egy darab objektum, grafika sincs kész...