Egy rendszergazda hétköznapjai - IX. rész

Már nekikészültem az újabb rendszergazda-sztori megírásának, amikor egyik kollégám egy számomra is meglepő történetet mesélt el. Talán elsőre jót fog mindenki kuncogni az eseten, azonban ígérem a dolog ezúttal is komoly lesz, s a tanulság sem marad el a történet végéről.

A fülönvágott titkárnő esete a telefonkagylóval

Egyik kollégám, aki részállásban telefont is szerel, egy alkalommal a szomszéd városból sürgős telefonhívást kapott. Az általa beüzemelt telefonalközpontra kapcsolt egyik telefonkészüléktől a titkárnő áramütést szenvedett el.

Eleinte sehogyan sem értette a dolgot, hiszen a telefonkagyló szigetelt anyagból készült. Sehol egy fém alkatrész, egy kiálló csavarfej, vagy bármi, ami rázhatna. A mikrofon, a hangszóró szigetelt burkolatban, csak a kis rácson keresztül történhetett volna valami, ahol a hang jön/megy. Hogy itt valami áthúzzon, igen magas feszültségre lett volna szükség. Ilyen a telefonvonalon nem is fordulhat elő, hiszen a központba túlfeszültség-levezetők vannak beépítve minden vonal irányában. Próbálta megfejteni a misztériumot, s különféle teóriákat felállítani;

Ha valami elektrosztatikus feltöltődés lett volna- de ilyenről még sohasem hallott- Ha a titkárnő feltöltődött, esetleg a füléhez emelt kagylón a föld fele átugró szikra megcsapta kicsit, s arra mondja, hogy áramütést szenvedett. Sohasem lehet manapság tudni- Így arra gondolt, ha a központ okozta az áramütést, nyilván meghibásodott. Felhívta tehát telefonon. Kicsöng, kapcsol, felveszik. Kérte a villanyszerelőt telefonhoz, nem-e véletlen egy közeli vezeték ütött át? A szerelő azt mondta, hogy már az eset pillanatában ellenőrizte, de mindhiába: semmit nem talált, az Ő drótjai -köszöni-, de jól vannak.

Mit volt mit tenni kapta magát, beült autójába, s gyorsan elutazott a történet színhelyére. A titkárnő éppen akkor ért vissza az orvostól, ahol ellátták. Szemmel láthatóan nem egy egyszerű kis szikra volt a ludas! Karja, illetve a füle bekötve, égési sérülések a bőrön, s még mindig reszkető hangon mesélte el a történetet:

Csengett a telefon, felvette. Abban a pillanatban, amikor a füléhez emelte, egy iszonyatos áramütést érzett a fején, illetve egész testén keresztül, mire ijedten eldobta a kagylót. Mást nem tud mondani, semmi nem volt a kezében ezen kívül.

A kolléga alaposan szemügyre vette a „bűnös készüléket”. Sehol semmi nyom rajta. A szigetelés, burkolat sértetlen. Felvette, mire engedelmesen megszólalt a vonalhang. Nincs jele a korábban történt borzalmas esetnek. Érthetetlen!

Nincs mese, maradt az elektrosztatikus teória. De mitől tudott annyira feltöltődni, hogy ívet tudjon a burkolat kis rácsán a hallgató irányában húzni? A padló fa, a szék sem különleges, a cipő ugyan gumitalpú, de igen vékony. Ez így lehetetlen.

Jobb híján már éppen azon gondolkodott, a minden szakember életében előforduló néhány „X-akta” közé sorolja be az esetet, amikor ránézett a hölgy másik kezére is. Az is be volt kötözve! A kérdés, tehát adott:: vajon mi történt vele? Ezek szerint ugyanis arrafele is folyt az áram- Kérte a titkárnőt, hogy lehetőleg mindent pontosan rekonstruálva tegye ugyanazt, amit akkor. Különösképpen pedig a másik kezére figyeljen!

A titkárnő erre egyik kezét az előtte üzemelő monitorra fektette, enyhén ráhajolt, s nyúlt a telefonért a másikkal. Megvan, fel ne vegye!!! - Szólt a megvilágosodástól ragyogó arcú kollégám mosolyogva. Hívta a rendszergazdát, akivel szétszedték a kérdéses monitort. Ekkor látták - nagy meglepetésükre-, hogy a képcső 27.000V-os nagyfeszültségű kábele pontosan a burkolat felső szellőző rácsa alatt húzódik, s annak szigetelésén egy aprócska fekete pont található. A pont alatt a képcsövön pedig egy kör alakú koromfolt.

A helyzet most már a napnál is világosabb:

A nagyfesz kábel szigetelése megsérült, éppen azon a helyen, ahol a burkolaton felette a védőrács volt. A titkárnőnk, nyilván azért, hogy kezét melengesse a monitoron, (ki ne tett volna már ilyet közülünk- J ) rákönyökölt. Mivel szigetelő padló állt, szigetelő cipőjében, így a nagy villamos ellenállás miatt nem tudott akkora áram folyni testén keresztül, illetve nem volt akkora a térerősség sem, hogy ionizálja, vagyis vezetővé tegye a monitor vezetéke és a keze között lévő fél centis légréteget. Tehát az áram sem rázta meg. A helyzet akkor vált kritikussá, amikor felemelte a telefonkagylót. Az szigetelő műanyag, tehát egyelőre nincs baj most sem. Azonban a füléhez emelve, a hallgató fém része a rácson keresztül 3..5mm-re megközelítette a fülcimpáját. Ekkor a monitor és a hallgató légrése összeadódva se érte el a biztonságos távolságot, vagyis ionizálódott a levegő, -villamos ív keletkezett- aminek az ellenállása közel nulla. Így már meg tudott indulni az áram, hiszen a telefonközpontba épített túlfeszültség-levezető ekkora feszültségre régen bekapcsolt, s a föld fele záródott az áramkör. Esetünkben munkaellenállásként, vagyis villamos fogyasztóként szegény titkárnőnk funkcionált. Bár a főszereplő módfelett szerencsésnek mondható, ne irigyeljük, mert ezt egy életre megemlegeti az ember!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                       

Eddig minden történet végén levonhattuk a következtetést, hogy mi az, amit ne tegyünk, vagy másképpen tegyünk. Ez most sem marad el: Tiszteljük a nagyfeszültségű berendezéseket, s legyünk óvatosabbak velük. Mint ez a történet mutatja: üzemben lévő, nagyfeszültséget előállító berendezés (TV, monitor, fénymásoló, lézernyomtató, stb.) szellőzőrácsait soha ne takarjuk le, ne simogassuk, tisztogassuk, mert az nem arra a célra szolgál. Soha nem tudhatjuk, hogy egy leszakadt, sérült vezeték milyen távol lehet a védőrácstól.

Kis Norbert - norbimagan@freemail.hu